Ki ne mormogta volna már magában, hogy „mennyivel jobb volt régen a divat”, amikor meglát valamilyen őrült, új trendet. Ha azonban alaposan áttanulmányoznád az elmúlt évszázadok trendjeit, valószínűleg te sem akarnál már visszamenni az időben.
Színes szemöldök, kék erek a dekoltázson és 33 centis derekat varázsoló fűzők – csak néhány példa a nem is olyan távoli múlt furcsa és bizarr szépségtrendjei közül.
10. A hidratált bőr elengedhetetlen
Az ókori Róma előkelő hölgyei megengedhették maguknak, hogy a kor mércéje szerint a legmenőbb arcápoló szereket vásárolják. A gladiátorok izzadságáról van szó. Üvegekbe gyűjtötték, olívaolajjal keverték, és csodaelixírként kínálták a nőknek, amely javítja a bőr tónusát. Hát, a rómaiak nem voltak valami válogatósak.
9. Trendi volt az összenőtt szemöldök
A szemöldök talán az emberi arc legjobban sanyargatott része, már ha a különböző korok szépségideáljairól beszélünk. Az ókori Görögországban például divat volt az úgynevezett összenőtt szemöldök, és ha egy nő nem dicsekedhetett ilyennel, akkor kecskeszőrből készült speciális „pótszemöldököt” viselt.
8. A színes szemöldök is menő volt
Kínában a II. és III. század környékén a színes szemöldök jött divatba. Legalábbis az egyik akkori uralkodó udvarában: a császár megparancsolta a feleségeinek, hogy indigókék színű szemöldököt „viseljenek”. Hogy eleget tegyenek drága férjük kívánságainak, a nők leborotválták a szemöldöküket, majd újra rajzolták, más országokból importált festéket használva. Ez nemcsak esztétikai élvezetet nyújtott a császárnak, hanem a körülötte lévőknek is megmutatta gazdagságát, mivel csak a nagyon gazdagok engedhették meg maguknak az ilyen ritka színeket.
7. Még a gyermeki ártatlanság is divat volt
A XIV. század végén Bajor Izabella királynő uralkodása alatt a mai mércével mérve furcsa divat jelent meg: a magas homlok és a hattyúnyak. A szépségideálnak való megfelelés érdekében a nők leborotválták a hajukat a homlokukról és a tarkójukról, valamint kitépték a szemöldöküket. Az volt az elképzelés, hogy a női fej hasonlítson egy gyermek fejéhez, ami mások számára azt jelezte, hogy tiszta és bűntelen.
6. A férfiak jobban kedvelték a szőkéket. A reneszánsz idején is
Francesco Petrarcának és múzsájának, Laurának köszönhetően, akit verseiben nemcsak a szépség, hanem az erény mintaképeként is dicsért, a XV. századot a szőke haj divatja jellemezte. Az aranyló árnyalat eléréséhez a nők festették a hajukat. Ez az eljárás azonban több napig is eltartott.
A XII. századi értekezések egyike leírta a hajfestés folyamatát, elmagyarázva, hogy két szakaszban történt: miután az első, több összetevőből álló keveréket felvitték, a fejet két napig levelekkel fedték le; ezután az első keveréket lemosták, és egy másodikat vittek fel, amelyet csak a negyedik napon mostak le.
5. 60 centis derék? Még mindig sok
A női testalkatot évszázadok óta formáló fűzők elődjei már a bronzkor óta ismertek. Az európai öltözködésben azonban csak a XV. vagy XVI. században jelentek meg különféle változatokban. A fűződivat csúcspontja Medici Katalin uralkodása alatt volt: ebben az időben ez a ruhadarab akár 33 centiméterre is csökkenthette a derékbőséget (bár fő feladata a tökéletes, zsírpárnák nélküli sziluett kialakítása volt), ami elég rossz hatással volt a nők belső szerveire.
4. „Tetoválások” a dekoltázs területén
A XVII. században divatba jöttek a nagyon merész dekoltázsú ruhák, melyeket még ma is kissé polgárpukkasztó lenne viselni. Az akkori hölgyek azonban nemcsak hogy nem törődtek ezzel, hanem kék festékkel hangsúlyozták is a nyak és a dekoltázs területén lévő ereket, hogy a finom és vékony bőr illúzióját keltsék.
3. Hófehér bőr
A nagyon fehér bőr divatja a XVIII. századi Angliában érte el csúcspontját. Hogy a bőrüket a lehető legfehérebbé tegyék, a nők néha egzotikus gyógymódokat alkalmaztak, például szárított lótrágyát. A legveszélyesebb azonban az ólom volt, amelyet az arc fehérítésére használtak. A fém legmagasabb koncentrációja azonban a vörös festékben volt, amelyet az ajkakra és az arcokra vittek fel a kontraszt érdekében.
2. Mi a kulcsa a szép mosolynak? Hát persze, hogy másvalaki fogai
A grúz korban az emberek szó szerint kínozták a fogaikat. Hogy nemesi porcelán árnyalatot adjanak nekik, egy port használtak, amelynek fő összetevője a kénsav lehetett. Természetesen ezzel az „ápolással” a kor emberei tönkretették a fogaikat. A gazdag emberek ilyenkor implantátumokat vásárolhattak: ezek donoroktól átültetett fogak voltak, akiket cserébe bőkezűen megjutalmaztak. A fogakat az üres üregekbe helyezték, és dróttal rögzítették.
1. Minél hosszabb a köröm, annál jobb
Kínában a hosszú körmök több évszázadon át divatban voltak, és ennek meglehetősen szokatlan oka volt: ez a „kiegészítő” azt jelezte, hogy a tulajdonosának nem kell semmit sem csinálnia a kezével, mert megengedheti magának a szolgákat. A Csing-dinasztia idején, amely közel 300 évig uralkodott az országban (a XX. század elejéig), a divat a csúcspontjára ért, és a felsőbb osztályok egyes képviselőinek körmei akár 25 cm hosszúra is megnőhettek. Ez azonban nem volt túl kényelmes, ezért sokan csak a kisujjukon és a gyűrűsujjukon hagyták megnőni a körmüket. Ráadásul, hogy ne törjenek le a körmök, furcsa „védőeszközöket” kezdtek viselni, amelyek nemesfémekből készültek, és természetesen drágakövekkel voltak díszítve.
