A klímaváltozás és a globális felmelegedés egyre inkább arra kényszerít bennünket, hogy újragondoljuk építészeti megoldásainkat, különösen a hőszabályozás terén.
Azok a régiók, amelyek hagyományosan forró éghajlatúak, évszázadok óta alkalmaznak természetes hűtési technikákat. Ezeket az innovatív megoldásokat érdemes lehet tanulmányozni és adaptálni a saját éghajlatunkra is, hiszen a fenntarthatóság szempontjából egyre fontosabbá válnak az energiahatékony megoldások.
Az iráni és egyiptomi sivatagi városok építészeti megoldásai közül kiemelkednek a szélfogók, amelyek több ezer évvel ezelőtt kifejlesztett organikus klímaberendezések. Ezek a tornyok a szelet befogják és lefelé irányítják a lakótérbe vagy a föld alatti tárolókba, miközben a felgyülemlett meleg levegőt kifelé vezetik. Mind Iránban, mind Egyiptomban megtalálhatók ezek a szerkezetek, bár formájuk és kivitelezésük különbözik.
Iránban, különösen Jazd városában, a szélfogók téglalap alakúak és mind a négy oldalukon nyitottak. Az irániak már i. e. 4000 körül használták ezeket a szerkezeteket, míg Egyiptomban inkább háromszög alakúak voltak, és az i.e. 1300 körüli időkből származnak. Jazdban gyakran hat- és nyolcszögletű szélfogókat is találunk, amelyek több irányból érkező szelet is képesek befogni.
Maybodban, amely Jazd közelében található, a szélfogók csak egy irányból fogadják a szelet, mivel az északi, homokkal teli sivatagi légáramlatokat el akarják kerülni.
A perzsa házak tervezésekor az épületek központi udvara körül nyári és téli szárnyakat alakítottak ki, így minden évszakban optimális napfényt kaptak. A szélfogókat a nyári részeken helyezték el, hogy a lehető legjobb hűtést biztosítsák.
A Borudzserdi-ház példája jól mutatja, hogyan kombinálták a szélfogókat más hűtési technikákkal. A szélfogó által bevezetett levegő egy földszinti fülkén keresztül az alagsorba érkezett, ahol egy medence is segítette a kellemes klíma fenntartását.
Az alagsori tárolókba a víz a környező hegyekből földalatti csatornákon keresztül érkezett.
A szélfogók hatékonyságát tanulmányok is igazolták, amelyek szerint akár tíz fokkal is csökkenthetik a beltéri hőmérsékletet. Ennek ellenére sok helyen már inkább elektromos klímaberendezéseket használnak.
Azonban látunk kortárs példákat is a szélfogók modern adaptációjára, mint például a Katari Egyetem épületén.
A tanulság, hogy a tradicionális építészeti megoldások nemcsak történelmi érdekességek, hanem praktikus, fenntartható alternatívák is lehetnek a modern technológiákkal szemben. Az ősi szélfogók példája is mutatja, hogy az évezredek során kifejlesztett természetes hűtési módszerek ma is relevánsak lehetnek, különösen a fenntarthatóságra és az energiahatékonyságra törekvő világunkban.
