Amikor az ember eléri a nyugdíjkorhatárt, van egy „alkalmazkodási” időszak, amikor hozzászokik ahhoz, hogy újonnan szerzett szabadidejét az érdeklődési körének szentelje.
Peter Davies, az angliai Macclesfieldben élő második világháborús veterán számára a feleségével és a családjával töltött idő volt a fő érdeklődési kör. Sajnos azonban Peter felesége hat évvel ezelőtt meghalt, és ez hatalmas csapás volt számára:
„Úgy éreztem magam, mint egy elveszett lélek” – mondta. Peter nem találta többé az életének értelmét, mígnem egy nap a lánya adott neki egy kiváló tanácsot.
„72 évig voltam házas, és amikor a feleségem meghalt, az életem drámaian megváltozott. A lányom azt javasolta, hogy tegyek valamit, amire még képes vagyok, hogy segítsek visszatérni az élet szeretetéhez” – magyarázta Peter.
A fiatal nő azt tanácsolta az apjának, hogy önkénteskedjen a helyi általános iskolában, ahol ingyenes oktatást vállal.
Peter azonnal megtette ezt, és a fiatal diákok lelkesen fogadták:
„A gyerekek csodálatosak, olyanok, mint a szivacs. Biztos vagyok benne, hogy én többet profitálok belőlük, mint ők. Kellemes érzés az összetartozás. Nem egy öregember vagyok, aki egyedül él. A közösség része vagyok, ami nagyszerű. Az önbizalmam is nőtt, mert ha elmegyek bárhová a faluban, és egy gyerek azt mondja: „Helló, Mr. Davies” , nagyon boldognak érzem magam” – nyilatkozta.
Nemrégiben Peter bekerült a király újévi kitüntetési listájára, és III. Károly király MBE-vel (a Brit Birodalom Rendjének tagja) tüntette ki.
Amikor valaki megdicséri őt a munkájáért, Peter mindig arra szokott rámutatni, hogy ő csak egy hétköznapi nyugdíjas, aki igyekszik elfoglalni magát.
De lehetetlen nem észrevenni, hogy milyen tehetséggel tanítja az általános iskolás gyerekeket: például sikerült átadnia nekik a könyvek iránti szeretetet, amire csak kevés tanár képes.
