A házasság ideális esetben egy olyan életre szóló szövetség két ember között, ami az egymás iránti kölcsönös szereteten és tiszteleten alapszik. Sajnos azonban azt tapasztalhatjuk, hogy a valóságban az emberek nem veszik ennyire komolyan a házasságot, és kevés jó példával találkozhatunk. Félreértés ne essék, szerintünk sem az tekinthető jó házasságnak, amiben a felek soha nem veszekednek és bosszantják egymást, ugyanis ez legfeljebb csak a mesékben létezik. Legalábbis mi még ilyen házastársakkal nem találkoztunk a való életben. Az sem jó, ha túl komolyan veszik egymást és magukat, sőt, feszültségoldás szempontjából inkább pont az lehet a kulcs, ha humorral tudnak állni saját magukhoz és a párjukhoz is.
1. Van egy olyan halovány megérzésünk, hogy nem kellett sokat gondolkodnia azon, hogy ki menjen, és ki maradjon.
2. A férjemmel éppen nagyban vitatkoztunk, amikor egyszer csak elhallgatott és így szólt: „Most egy ideig látni sem akarlak.” Majd pedig levette a szemüvegét. Bár dühösek voltunk egymásra, de egyikünk sem bírta ki nevetés nélkül.
3. Terhesen kifakadtam a férjemnek az alakom miatt, mire ő másnap reggel ezt az üzenet hagyta ott nekem az asztalon:
4. Amikor a feleségemmel vitáztunk, azt vágta a fejemhez, hogy „Ti férfiak, úgy viselkedtek időnként, mintha a Földön az összes férfi egyetlen agyon osztozkodna.” Nos, abban a pillanatban valószínűleg pont nem én használtam azt a bizonyos agyat, ugyanis nem jutott eszembe semmilyen frappáns visszavágás.
5. Erről a jól ismert közmondás jutott eszünkbe, miszerint „ahány ház, annyi szokás”.
6. A férjem még egy átlagos megfázást is túl szokott reagálni, ezért a legutóbbi ilyen alkalommal viccesen így szóltam hozzá: Kérlek ne halj meg, én nem érem el a magas polcokat.
Erre ő: Van létra a garázsban.
Én: Igazad van, akkor csináld csak.
7. Bevásárlás után hatalmas szatyrokkal a kezemben elkezdtem kiabálni a férjemnek a bejárati ajtó előtt, hogy nyissa ki nekem. Erre ő: „Köszönöm a házhoz szállítást, hagyja csak nyugodtan az ajtó előtt a csomagokat.”
8. Este vendégségbe mentünk a barátainkhoz, a férjem és a kutyánk pedig így vártak rám a földszinten, hogy végre elkészüljek:
9. Amikor a férjem sztorizgatni kezd egy társaságban, én mindig ott állok mellette, hogy közben folyton kijavítsam őt és elmondjam, hogy hogyan is történt egészen pontosan.
10. A feleségem reggel dühösen: Tegnap este elfelejtetted kikapcsolni a tévét a nappaliban, mielőtt bejöttél volna lefeküdni!
Én, miután beugrik, hogy otthagytam bekapcsolva a tévét a kutyánknak, hogy Tom & Jerry-t nézhessen: Áááá nem, biztosan nem én voltam.
11. A férjem nem gondolta túl a karácsonyi ajándékom becsomagolását.
12. Szabadnapot vettem ki mára, hogy egyedül tölthessek egy kis időt, de reggelre lebetegedett a férjem (megfázott), ezért ő is itthon maradt. Ez megterhelőbb, mintha egy egész óvodás csoportra kellene vigyáznom.
13. Ami a fejemben jár, miközben az édesen alvó férjemet nézem: „Annyira odavagyok ezért a férfiért! Ő jelenti számomra a világot!”
Két perccel később, miután falrengető horkolásba kezd: „Nem bírok tovább együtt élni ezzel a férfival!”
14. Mit sem sejtve belesétált a csapdába, amit a felesége állított neki.
15. A férjem így szólt hozzám, amikor a minap hazaértem a munkából:
– Drágám, van egy jó és egy rossz hírem.
– Ahh… először inkább mondd a rosszat!
– Belekakilt a kacsánk fürdőkádba.
– Mi? De nekünk nincs is kacsá…
A férjem erre fülig érő szájjal:
– És most a jó hír…
