Emberek

15 megszólalás gyerekektől, amivel a frászt hozták a szüleikre

A gyerekeknek nem csak aranyos és mókás oldala létezik, időnként rá tudnak ijeszteni is a felnőttekre. Van, hogy olyan mondatok hagyják el a szájukat, amitől kirázza a hideg még a szüleiket is. Egyesek szerint a kisgyerekek olyan dolgokat is látnak és hallanak, amit a felnőttek nem. Vannak, akik úgy vélik, hogy valamiféle kommunikációs összeköttetésben állnak a túlvilággal. Ebben a cikkben olyan kisgyerekektől származó megszólalásokat olvashattok, amik valószínűleg okoztak néhány álmatlan éjszakát a szülőknek.

1. A nagymamája vigyázott a kislányomra, amíg én egy orvosi vizsgálatra mentem. A kislányom egyszer csak így szólt hozzá:

– Jajj, Mami. Anyu ma már nem fog hazajönni. Egy csúnya, csúnya balesete volt.

Útban a vizsgálatról hazafelé tényleg egy életveszélyes balesetet szenvedtem. Amikor a kislányom ezt mondta a nagymamájának, akkor még a kórház senkit nem értesített a családomból.

2. Épp egy temető mellett sétáltunk el, amikor a 3 éves kisfiam azt mondta:

– Ott van a bátyám.

Emlékeztettem, hogy neki nincs is testvére, mire azt válaszolta:

– Nem, Anya… Előtte volt a testvérem, amikor még a másik néni volt az anyukám.

3. Az édesapám mesélte, hogy kiskoromban egyszer a keresztnevén szólítottam őt, és azt mondtam neki:

– James, fogalmad sincs róla, hogy ki vagyok, igaz?

Erre azt felelte:

– Dehogynem tudom, te vagy az én kislányom.

Én erre azt mondtam neki:

– Nem. Én az anyukád vagyok.

Az apukámat nagyon megrémítettem ezzel, ugyanis pontosan aznap éjfélkor születtem, mikor az anyukája meghalt.

4. A lányom gyerekkorában éjjelente nagyon gyakran felkelt, bejött hozzám, megfogta a karom, majd visszament az ágyába. Amikor megkérdeztem tőle, hogy ezt miért csinálja, azt válaszolta, hogy csak biztos akar lenni benne, hogy jól vagyok, ugyanis az első anyukája autóbalesetben halt meg.

5. A kislányom egyszer azt mondta, hogy egy néni mindig figyeli, amikor a parkba megyünk sétálni. Pár hónappal később, amikor elmentünk meglátogatni a nagypapáját, felismerte ezt a nénit a régi családi fotókon. A néni az ő nagymamája volt, aki 25 évvel azelőtt halt meg.

6. A 4 éves kisfiam egyszer azt mondta:

– Mielőtt ide születtem, nekem volt egy testvérem, igaz? Ő és a másik anyukám már nagyon öregek. Ők túlélték, amikor kigyulladt a kocsi, de én biztosan nem.

7. Csak pár éves voltam, mikor sírva rohantam be a szüleim szobájába azzal, hogy egy néni áll az ágyam mellett, és figyel engem. Ez még megtörtént egy jópárszor, mikor kiderült, hogy a korábbi tulajdonos felesége az én szobámban hunyt el. A szüleim ekkor azonnal úgy határoztak, hogy elköltözünk abból a házból.

8. A nővéreméknél voltunk, és az elhunyt családtagjainkról beszélgettünk, ugyanis akkoriban halt meg az édesapánk. A nővérem férje elővett egy fotót szekrényből, amin a 30 éve elhunyt édesanyja volt látható. Amikor a 2 éves kislányuk megpillantotta a képet, hangosan elkezdett nevetni, és azt mondta: – Ez a néni a barátom, aki énekelni szokott nekem. Azóta is mindannyiunkat kiráz a hideg, amikor eszünkbe jut ez a történet.

9. Megkérdeztem a kislányomat, hogy mit rajzol, mire ő azt válaszolta egy lányt, aki itt lakik velünk a házban, és folyton sír.

10. Az 5 éves kisfiam egyszer megkérdezte, hogy mikor lesz 23 éves. Majd azt mondta, reméli, hogy nem hal meg majd megint, mert legutóbb is 23 éves volt, amikor a Mennybe került.

11. Az unokaöcsém kiskorában gyakran beszélt valakihez. Később egyszer az anyukája mutatott neki egy fotót a már sok éve elhunyt nagypapájáról, mire ő elmosolyodott, és azt mondta, hogy ez az a barátja, akivel beszélgetni szokott.

12. A kishúgom, Hailey, két hónappal azután született, hogy a dédnagymamánk, Irene elhunyt. Egyik nap, amikor Hailey felkelt, azt mondogatta, hogy most van a 95. születésnapja. Majd elkezdett sírni, és azt hajtogatta, hogy őt Irene-nek hívják, nem pedig Hailey-nek. Ez így ment egész nap, ám másnap ő már nem emlékezett semmire ebből. A legdurvább az egészben, hogy tényleg aznap lett volna a dédnagymamánk 95. születésnapja.

13. Az unokatestvérem 2 éves volt, mikor meglátott egy fotót a Titanicról egy könyvben. Ekkor azt mondta, hogy ő ott volt ezen a hajón és nagyon fájt neki, mikor a hajó egy nagy sziklának ütközött.

14. A kislányom egyszer csak elkezdett sírni a szobájában. Bementem hozzá, és megkérdeztem, hogy miért sír, mire azt mondta, hogy „Rossz ember”, és remegve a mögöttem lévő sötét sarokba mutatott. Amikor odafordítottam a fejemet, a sarokban lévő polcról leesett egy könyv. Az esetet követően jóideig nem hagytam a kislányomnak, hogy a saját szobájában aludjon.

15. Néhány órával azután, hogy az apám meghalt, a kislányom azt mondta: „A nagypapa azt mondja nekem, hogy dobjátok csak ki a lepedőt.” Nem értettem, hogy miről beszél, de 10 perccel később anyám sírva hívott, hogy megkérdezze, kidobja-e az ágyneműt, amiben apám meghalt.

via