50. születésnap

Két hete volt a 50. születésnapom.

Egyébként sem éreztem magam valami fényesen..

Lementem reggelizni.

A feleségem azt sem mondta: Jó reggelt, nemhogy Isten éltessen. ….

A gyerekek sem mondtak semmit, teljesen hidegen hagytam őket.

Úton az irodába már teljesen levert voltam.

Bementem az ajtón és Mari, a titkárnőm felállt és így szólt:

Isten éltesse sokáig, főnök!

Na, ettől egy kicsit mindjárt jobban lettem.

Legalább egyvalaki nem felejtett el!

Délig dolgoztam.

Pontban 12-kor Mari bekopogott az ajtómon és azt mondta:

– Főnök, ma van a születésnapja.

Menjünk el ebédelni, csak mi ketten!

Nem a szokásos étterembe mentünk, hanem egy hangulatos kis falusi lokálba, hogy egy kicsit magunk lehessünk.

Ittunk két Martinit és elégedettek voltunk a kiváló ételekkel.

A visszaúton Mari azt mondta:

Tudja, olyan szép ez a mai nap, és ma van a születésnapja.

Ne menjünk vissza az irodába!

Menjünk fel hozzám és igyuk meg ott a délutáni kávét!

Így felmentünk a lakására és kávé helyett megittunk még két fröccsöt, és kényelmesen elszívtunk egy-egy szivart.

Egy idő után Mari így szólt:

Ha Önt nem zavarja, felveszek valami kényelmesebbet.

Csak beszaladok a hálóba, azonnal itt vagyok.

Néhány perc múlva valóban jött is. A kezében egy születésnapi torta volt és őt követték:
a feleségem, a gyerekeim és a közelebbi munkatársaink és a

Happy Birthday-t énekelték.

És én ott ültem a heverőn, és

……. a zoknimon kívül semmi nem volt rajtam!