Miután a japánok 1941-ben lebombázták Pearl Harbort, az országot olyan félelemhullám járta át, amely arra késztette Amerikát, hogy saját állampolgárai tízezreinek polgári szabadságjogait megsértse. 1942-ben Franklin Delano Roosevelt elnök aláírta a 9066. számú végrehajtási rendeletet, amely 120 000 japán amerikai és japán származású személy internálásához vezetett, országszerte tíz táborban.
Az internáltak kétharmada amerikai állampolgár volt.
A táborok közül a legkisebb, a Colorado állam délkeleti részén található Amache táborban 1942 és 1945 között mintegy 10 000 internáltat tartottak fogva, a táborok csúcslétszáma 1943-ban 7 318 fő volt.
A táborban az internáltak katonai jellegű barakkokban laktak. Néhányan mezőgazdasági termékek előállításával foglalkoztak, mások pedig a selyemnyomdában vagy a szövetkezeti boltban dolgoztak. A táborban volt egy fodrászat, iskolák a gyermekek számára és egy kórház is. A második világháború alatt az összes internálótábor közül az Amache táborban jelentkezett önkéntesnek vagy vonult be katonának a legtöbb internált.
A háború után, 1947-ben Amache eredeti épületállományának nagy részét a Háborús Vagyonkezelő Hivatalon keresztül értékesítették.
A japánok internálása Amerika egyik legszégyenletesebb gyávasága és bigottsága volt. 1988-ban Ronald Reagan elnök hivatalosan bocsánatot kért az atrocitásért, „súlyos hibának” nevezve azt, és arra használta fel a pillanatot, hogy megerősítse „nemzetünk elkötelezettségét az egyenlő igazságszolgáltatás mellett a törvények szerint”.
John Hopper új társadalomismeret-tanár volt a Colorado állambeli Granada középiskolában, amikor először látogatott el arra a földterületre, ahol egykor az Amache internálótábor állt. „Csak úgy nézett ki, mint egy kaktuszdomb, rajta szarvasmarhákkal” – mondta a Christian Science Monitornak.
Három évvel később Hopper néhány „igazán okos és készséges diákja” interjút akart készíteni egy tábor túlélőjével, ami arra késztette, hogy létrehozzon egy nonprofit szervezetet, az Amache Preservation Society-t (APS). Az Amache és történelme körüli tanórán kívüli tevékenységek hamarosan órává alakultak a Granadában.
I’m incredibly grateful for Granada High School Principal John Hopper and his students who have worked to preserve Amache and gave us a tour of the site today.
And a huge thanks to Granada for their willingness to donate their land. pic.twitter.com/S1t1DkwcU7
— Michael Bennet (@SenatorBennet) February 20, 2022
Az évek során az osztályba beiratkozott diákok a temető vagy más műemlékek gondozásával dolgoztak a hely megőrzésén. Segítettek az Amache Múzeumban docensként vagy a helyszínen idegenvezetőként dolgozni.
„Amikor először láttam John gyerekeit előadást tartani, … azt gondoltam, hogy oké, erről szól ez az egész” – mondta Bonnie Clark, a Denveri Egyetem antropológiaprofesszora és a DU Amache Project vezetője a Christian Science Monitornak. „Szuperül elkötelezettek.”
Az évek során, részben a diákok munkájának köszönhetően, Amache egy olyan hely lett a tábor túlélői és leszármazottaik számára, ahol meglátogathatják és tiszteleghetnek szeretteik előtt, miközben a tragédia emlékét életben tartják.
A diákok számára az Amache és történelmének ápolása az együttérzés leckéje volt.
„Sokat tanultam az empátiáról” – mondta Bailey Hernandez, az elsősök egyike. „Elkezdtem gondolkodni azon, hogy vajon én hogyan reagáltam volna, ha a családomat egy ilyen táborba kényszerítik?”.
Hopper számára, aki most a Granada Iskolaközpont RE-1 diákjainak dékánja, ez egy lehetőség arra, hogy a diákokat az egyéni jogokról tanítsa a valóságban.
„Ez egy nagyon-nagyon nehéz téma, különösen, ha a polgári szabadságjogokról beszélünk” – mondta. „De ez a munkám része, amiről szívesen beszélek – beszélni kell róla”.
2006-ban Amache-t nemzeti történelmi műemlékké nyilvánították, és a múlt hónapban Joe Biden elnök a Nemzeti Parkszolgálat részévé tette. De bizonyos értelemben a Granada és a Hopper diákjai már akkor is így kezelték.
A japánok internálása a II. világháború alatt az amerikai nép és vezetőinek katasztrofális hibája volt, amelynek soha többé nem szabadna megismétlődnie. Ezt úgy tudjuk a legjobban biztosítani, ha emlékezünk a múltunkra, és soha nem felejtjük el a tanulságait. Hopper és diákjai hihetetlen munkája életben tartotta ezeket a felbecsülhetetlen értékű emlékeket a jövő nemzedékei számára, és ezzel segít megóvni mindannyiunkat az igazságtalanságtól.
