A szülők köztudottan feltétel nélkül szeretik gyermekeiket, de ez nem mindenkire igaz. Sajnos olyan világban élünk, ahol a gyerekek gyakran vétlenül maradnak ki az édesanyjuk és édesapjuk gyengéd szeretetéből és gondoskodásából.
Bár egy csecsemő nem hibáztatható azért, mert genetikai rendellenességgel vagy egészségi állapottal született, nem mindig könnyű megértetni az emberekkel ezt az egyszerű fogalmat. Ez az egyik oka annak, hogy a családok gyakran kitagadják az egészségügyi problémákkal vagy genetikai betegségekkel küzdő gyermekeket.
Sajnos ez történt Jono Lancasterrel is, akit szülei mindössze 36 órával a születése után elhagytak. Az apró, törékeny baba teljesen magára maradt, anyukája és apukája szeretete és védelme nélkül. Ezt mondta a NORD Breakthrough Summitnak:
„Olyan genetikai rendellenességgel születtem, amely hatással van az arcvonásaimra. Nincsenek arccsontjaim, ezért a szemeim lefelé merednek. Szeretem a kis füleimet, nem fáznak éjszaka. De hallókészülékre van szükségem”.
Lancaster Treacher Collins-szindrómával vagy más TCS nevű genetikai rendellenességgel született, amely az Egyesült Államokban minden 50 000 emberből egyet, hazájában, az Egyesült Királyságban pedig körülbelül minden 10 000 emberből egyet érinthet.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A TCS hatással lehet az arc csontszöveteinek, az állkapocsnak, az arccsontnak és az állnak a fejlődésére. Az ebben a rendellenességben szenvedők körülbelül felének halláskárosodása van, köztük Lancasternek is, aki 1985-ben született, és akit 2 napos korában elhagyott a családja.
A kórházi személyzet ekkor felvette a kapcsolatot a szociális szolgálattal, akik találtak egy figyelmes nőt, Jean-t, aki vigyázott rá. Amikor Jean először látta Lancastert, nem hagyta magára, és nem ijedt meg. Ehelyett megkérdezte a nővért: „Mikor vihetem haza?”
Ekkor az apró és tehetetlen csecsemő végre megtalálta az anya meleg ölelését. Jean elkezdett gondoskodni Lancasterről, megadva neki azt a szeretetet, gondoskodást és támogatást, amit annyira megérdemelt. Végül 1990. május 18-án hivatalosan is örökbe fogadta őt.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Jean még a szüleit is megpróbálta elérni 5 egymást követő évben, de soha nem hallott felőlük. Felnőttként az egyetlen hely, ahol úgy érezte, hogy szeretik, az az otthona és az édesanyja jelenléte volt. A külvilág kemény és kegyetlen volt vele.
Lancaster úgy nőtt fel, hogy teljes szívéből gyűlölte magát. Kerülte, hogy tükörbe nézzen, mert a tükörképe megrémítette. Szégyellte a külsejét, és végre kezdte megérteni, miért ijesztett el mindenkit.
Ez egészen húszéves koráig folytatódott. Bárhová ment, mindenhol kinevetették. Aztán egy este egy bárban találkozott egy férfival, aki meglepő módon viccelődött és nevetett vele, ahelyett, hogy kinevette volna. Ekkor változott meg a szemlélete.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Lancaster fokozatosan megváltoztatta a dolgok szemléletét. 2015-ben találkozott párjával, Laurával az edzőteremben, miközben fitneszedzőként dolgozott. Ők ketten együtt dolgoztak azon, hogy pozitívumot és mosolyt terjesszenek maguk körül.
Sajnos a szülei még mindig nem akartak vele semmit kezdeni. Ettől függetlenül úgy döntött, hogy folytatja, és elkezdett az álmaira, ambícióira és céljaira koncentrálni. Végül sokkal több lett, mint egy TCS-s srác.
Azóta Lancaster a figyelemfelkeltésre és a különböző fogyatékosságokban szenvedő emberek megsegítésére összpontosít. Ahelyett, hogy megváltoztatta volna az emberek róla alkotott gondolatait, elkezdett saját magán dolgozni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Lancaster több mint húsz éven át szenvedett attól, hogy az emberek kerülték és kigúnyolták. Szerettei támogatásának köszönhetően azonban lassan megváltozott a gondolkodásmódja, és felismerte belső értékét és lehetőségeit.
