Naponta pontban délután fél háromkor Amanda Herbert hallotta a csengőt a bejárati ajtó felett, és tudta, hogy a 12 éves Tyler hazatért az iskolából. De az utóbbi időben furcsa dolgot vett észre fia viselkedésében.
Tyler a szokásosnál később kezdett hazatérni, és mindig kimerült volt a játékhoz vagy a tévénézéshez. Amanda vakon hitt neki, amikor azt mondta, hogy iskola után fociedzésre megy. De csak amikor egy barátja tájékoztatta arról, hogy látta Tylert egy kislánnyal egy félreeső híd alatt, akkor tört rá a szorongás…
Egyik este Tyler hazatért, nem is sejtve, hogy anyja gyanús tevékenységével kapcsolatban kapott híreket. Úgy tett, mintha laza és naiv lenne, de Amanda nem tudta visszatartani a kérdéseit.
„Szóval, hol voltál ma?” – érdeklődött a nő, remélve, hogy a fiú elmondja az igazat.
„Anya, mondtam, hogy suli után fociedzésem van. A jövő havi meccsre gyakorolunk” – mondta.
„Hallottam, hogy egy lánnyal voltál a patak mellett, az öreg híd alatt” – tette hozzá kíváncsian az anya. „Mit csináltál ott, és ki az a lány?”
A fiú egy kis szünetet tartott, és azonnal meggyőző válasszal állt elő. „Ó, az? Segítettem neki átkelni az úton, és leejtette a cukorkás dobozát a patakpartra. Csak segítettem neki visszaszerezni.”
Amanda megkönnyebbülten felsóhajtott, és feltételezte, hogy ez igaz. De napról napra egyre több dolgot hallott arról, hogy Tyler egy gyönyörű kislánnyal lóg.
Néhány nappal később Amanda hazafelé tartott a piacról, amikor megállt, hogy találkozzon egy barátjával, és szívélyes beszélgetést folytasson. Ám a beszélgetés felzaklatóvá vált, amikor a nő elmesélte neki, hogy látta Tylert az orvosi boltban egy asztmapumpát feltölteni.
„Egy asztmapumpát? A családunkban senkinek sincs asztmája. Biztos, hogy ő volt az?” – kiáltott fel az anya, kételkedve a nő történetében.
„Kinek a kedvéért csinálja mindezt? Az iskolában kellett volna lennie, hogy eddzen a focira… Mi folyik itt?” – aggódott az asszony. Bár Amanda meg akarta kérdezni Tylert, tudta, hogy a fiú megint hazudni fog.
Miután a férje néhány évvel ezelőtt meghalt, Amanda megfogadta, hogy mindent megtesz azért, hogy a fiukat jól nevelje. Hivatalnok volt, és a keresetének a felét az adósságai rendezésére használta fel. Sokat küzdött a megélhetésért, de valahogy mégis megoldotta, mert tudta, hogy Tylerből egyszer majd felelősségteljes felnőtt lesz.
Amikor azonban egyre csak gyűltek a róla szóló pletykák, elhatározta, hogy a végére jár a dolognak. Másnap a tudta nélkül elautózott a fiú iskolájába.
Aznap délután Amanda az iskola főkapujától kicsit távolabb parkolt le az autójával, és megvárta Tylert. Megkönnyebbülten sóhajtott volna fel, ha nem jön ki, és valóban a focira gyakorol. De legnagyobb megdöbbenésére Tyler az első néhány gyerek között volt, aki kilépett a kapun, és kézen fogva vezetett egy kislányt.
Amanda kíváncsian kiszállt a kocsijából, és mögéjük lopakodott. Tyler egy sikátor felé sétált, és hirtelen megállt. Érezte, hogy követik, és megfordult. Amanda egy épület mögé bújt, és ismét mögéjük lopakodott.
Pillanatokkal később meglátta, hogy Tyler a kislánnyal beszélget. „Ki ez a lány?” – gondolkodott Amanda, és ahogy közeledett feléjük, eltakarta az arcát a sáljával, és tanúja lett az elképzelhetetlennek. Tyler megfésülte a lány haját, mielőtt bevezette volna a balettiskolába. Amanda számára ez nem állt össze, mert a fia soha nem táncolt.
Benézett a tánciskolába, de a táncosok tömegében szem elől tévesztette őket. Mivel nem tudta megkapni a keresett válaszokat, a dühös anya úgy döntött, hogy szembesíti Tylert az igazságért.
„Hé, anya! Mi újság?” – üdvözölte Amandát egy vidám Tyler, miután aznap este hazaért. „Kaphatnék egy kis vizet? Annyira szomjas vagyok.”
Amanda rábámult, és nem tűnt elégedettnek. „Mennyi az idő?”
„Miért, hat óra van, valami baj van?” Tyler lazán válaszolt.
„Tudom, hogy hat óra van, de hol voltál?” Amanda visszavágott.
„Anya, mondtam, hogy suli után fociedzésem van”.
„Elég! Ne hazudj már! Láttalak egy kislánnyal!” – kiabált az anya. „Mit csináltál a hajával? Ki ez a lány? Nem engedlek ki újra, ha nem mondod el az igazat.”
Tyler megrémült, és vörösre pirult. „Követtél engem?” – dadogta. Aztán odasétált az anyjához, és bevallotta. „Ismered Simont, a legjobb barátomat? A szülei a múlt hónapban internátusba küldték a kívánsága ellenére”.
Amanda zavarba jött, miért beszél Tyler a gazdag legjobb barátjáról. „A lányról kérdeztem” – füstölgött. „Tudom, hogy Simon a legjobb barátod. Mi a kapcsolat? Ne tereld el a szót. Nekem csak az igazság kell arról a lányról.”
„Igen, anya. Máris mondom”
„A lány, akivel együtt lógtam, valójában Simon kishúga, Macy” – vallotta be.
Amanda megdöbbent. „Simon kishúga? És mit csinálsz vele suli után? Ezt nem értem” – kiáltott fel.
„Elvittem és elhoztam a balettóráról” – mondta Tyler. „És segítek neki a házi feladatában. Kicsit nehezen boldogul matekból. Utána játszom vele, aztán hazajövök.”
Kiderült, hogy mielőtt Simon elutazott volna egy másik államba, aggódott amiatt, hogy ki fog vigyázni a kishúgára. A szülei mindig elfoglaltak a vállalkozásukkal, és nem volt idejük Macyre. Ekkor Tyler megígérte, hogy vigyáz Simon húgára, és mindent megtesz a maga részéről, hogy Macy soha ne hiányolja a bátyját.
Simon szülei, Mr. és Mrs. George beleegyeztek, és rábízták a lányukat. Tyler azonban ezt soha nem árulta el az édesanyjának, mert félt, hogy nem engedné, hogy betartsa az ígéretét.
„Én csak jó testvér voltam neki. Sajnálom, hogy hazudnom kellett neked” – vallotta be Tyler félénken. „Mindig azt tanítottad nekem, hogy segíteni kell másokon. Csak azt tettem, amit mondtál, anya. Az asztma inhalátorának feltöltésétől kezdve az orvosi boltban, hogy segítettem neki a matek házi feladatban, azt tettem, amit egy testvérnek tennie kell. Már korábban el kellett volna mondanom neked, de féltem, hogy nem engednéd”.
Tyler mások iránti együttérzése megérintette Amandát. Megbánta, hogy elhamarkodott következtetéseket vont le róla, és könnyek között megölelte.
Néhány nappal később Simon visszatért a nyaralásból, és megtudta, hogy Tyler mit tett a kishúgáért. Meghívta legjobb barátját a húga születésnapi partijára, ahol mindenkinek elmondta, mit tett Tyler a húgáért.
Tyler a partin átadta Macynek az ajándékát, ami mindenki legnagyobb megdöbbenésére egy pár balettcipő volt. Kiderült, hogy Tyler több mint egy hónapig spórolt a napi zsebpénzéből, hogy megvehesse neki ezeket a cipőket.
Miközben mindenki csodálkozott Tyler kedves gesztusán, Simon egy kis beszéddel kapcsolódott be. Odasétált a legjobb barátjához, megragadta a vállát, és szorosan megölelte. „Soha nem fogom elfelejteni, amit értem tettél” – sírta el magát. „Nem csak a legjobb barátom vagy. A testvérem vagy.”
Simon reakciója mindenkit könnyekig meghatott. Megtapsolták és dicsérték Amandát, amiért olyan kedves fiút nevelt, aki mindig másokat helyezett maga elé.
Attól a naptól kezdve Amanda soha nem kételkedett a fia tetteiben, mert rájött, hogy ő a bizalom és a kedvesség megtestesítője. Ráadásul Simon sokkal jobban érezte magát, amikor a vakáció után visszatért a bentlakásos iskolába, tudván, hogy a kishúgának van egy másik testvére, aki vigyáz rá, amíg ő távol van!
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Egy igazi barát mindig kiáll érted és segít. Simon aggódott, hogy ki fog a távollétében gondoskodni a kishúgáról. De a legjobb barátja, Tyler előlépett, és megígérte neki, hogy megteszi. Végül Tyler a gondoskodó testvér szerepét játszotta a kislánynak, és betöltötte a bátyja távollétéből adódó űrt.
- A kedvesség és az együttérzés hatalmasabb, mint az anyagi javak. Simon gazdag szülei mindig elfoglaltak voltak az üzleti ügyeikkel és gyakori utazásaikkal. Nem tudták biztosítani azt a szeretetet és együttérzést, amire Macynek igazán szüksége volt, amit Tyler készségesen adott neki.
Ez egy kitalált történet, bármilyen hasonlóság a tényleges nevekkel vagy helyszínekkel pusztán véletlen egybeesés.
