2018. december 20-án Brooke O’Briant kapott egy hívást, hogy egy idős úrnak segítségre van szüksége. Egy támogatott lakhatást biztosító intézmény marketingeseként válaszolt a hívásra, és meglátogatta a férfit.
„Olyan helyzet volt, amiről tudtam, hogy mindent meg akarok tenni, hogy kihozzam őt ebből a helyzetből”.
Az a nap nemcsak O’Briant életét változtatta meg, hanem a férfi életét is.
Nathaniel Hudson, a második világháborús veterán egy „apró és lepusztult” lakásban élt. Több mint 20 éve nem tartotta a kapcsolatot a családjával, de szerető ember volt, akinek szüksége volt egy barátra.
O’Briant elvitte Hudsont egy körútra a támogatott lakóotthonba, és megtetszett neki.
Eltartott néhány hónapig, de végül Hudson beköltözhetett a támogatott lakóotthonba.
2019. április 5-én O’Briant elvitte Hudsont az új otthonába.
„Annyira izgatott volt!” – osztotta meg a Love What Mattersnek.
A következő egy évben O’Briant és Hudson sok időt töltöttek együtt. O’Briant gondoskodott arról, hogy Hudson megkapja a postáját, elment az orvosaihoz, és elintézte a mindennapi dolgokat.
Hudson, aki rendkívül hálás volt, gyakran úgy hivatkozott rá, mint a „felügyelőjére”.
Egy nap azonban, amikor Hudson csatlakozott O’Brianthez és családjához a templomban, amit alkalomadtán tett, a lányának nevezte.
„Ez megolvasztotta a szívemet” – írta a nő.
Sajnos Hudson egészségi állapota romlani kezdett, és rákot diagnosztizáltak nála.
Egy kórházi tartózkodás során, mivel a támogatott lakóotthonban már nem kaphatta meg a szükséges ellátást, az ápolók az idősotthonokról és az élet végi gondozásról kérdezték.
Azt mondta neki: „Brooke nélkül nem hozok semmilyen döntést”.
Hudson O’Briant-et tette meg meghatalmazottjának, amit O’Briant alázattal és megtiszteltetéssel fogadott el.
„Brooke a mindenem.”
Április 14-én Hudson meghalt.
O’Briant megtudta, hogy utolsó pillanataiban a második világháborús veterán olyan hangosan énekelte az „Amazing Grace”-t, ahogy csak tudta.
„Azt hiszem, tudta, hogy hamarosan hazamegy a mennyországba” – osztotta meg a nő.
„Biztosan hiányozni fog az én drága pajtásom, de még találkozunk. Micsoda nap lesz az!”
A férfi halála után a nő GoFundMe-t indított, hogy segítsen kifizetni azokat a költségeket, amelyeket a veteránügynökség vagy a nemzeti temető nem fedez. Több mint 5500 dollár gyűlt össze, ami több mint elég volt a költségek fedezésére. Minden többletet a megemlékezésre fordítottak, valamint jótékonysági célokra.
Nyugodj békében, Nathaniel Hudson. És köszönet, Brooke, hogy ilyen kedves voltál egy olyan emberhez, akinek senkije sem volt az utolsó éveiben.
