A legtöbb nagyszülő talán még jobban szereti az unokáit, mint a saját gyermekeit: ez azért van, mert úgy tekintenek rájuk, mint szeretetre és védelemre szoruló „csecsemőkre”, akikre már nem hárul az a nagy felelősség, hogy a nap 24 órájában gondoskodniuk kell róluk.
A nagyszülők tehát a felelősség stressze nélkül élvezhetik, hogy unokáik felnőnek.
Amit azonban ez a nagypapa tett azért, hogy mind a tíz unokája biztonságban és időben eljusson az iskolába, az valami igazán legendás: Doug Hayes úr valóban nagyon szereti az unokáit.
Mint sok nyugdíjas nagyszülő, Doug gyermekei is megkérték az apjukat, hogy segítsen, és vigye el a gyerekeket az iskolába.
A tíz gyerek – mindannyian nagyjából egykorúak – egy kis magániskolába járnak abban az amerikai városban, ahol élnek, de az intézménynek nincs iskolabuszjárata.
Sőt, a kicsik sokszor panaszkodtak erre a nagyapjuknak és a nagymamájuknak, Amynek.
A karácsonyi időszakban Amy megkérdezte a férjét, hogy mi a legnagyobb álma:
„Nagyon boldog lennék, ha reggelente az összes unokánkat el tudnám vinni az iskolába egy kis busszal, csak nekünk” – válaszolta Doug.
Egy héttel azután, hogy ezt mondta, Doug felesége számításokat végzett, és közölte férjével, hogy itt az ideje valóra váltani az álmát.
Úgy tűnik, a sors a nagyszülőkre mosolygott: rövid keresgélés után a házaspár megtalálta a tökéletes buszt, amelyet megvásárolhatott.
Karácsony napján, amikor az egész család összegyűlt ebédelni, Doug megmutatta nekik a buszt. A kicsik el voltak ragadtatva, a szülők pedig elámultak. Senki sem hitt a szemének.
„Ez egy nagy meglepetés volt! Mindannyian igazán el voltunk ámulva. Soha nem gondoltam volna, hogy vesz egy buszt! Tényleg nagyon vicces!” – mondta Doug egyik unokája a helyi híreknek.
„Leginkább a biztonságukról van szó, és arról, hogy minden reggel tölthetek velük néhány percet” – magyarázta Doug úr.
Kétségtelen, hogy az egész család soha nem fogja elfelejteni, amit Doug nagyapa hajlandó volt megtenni szeretteiért.
