Előfordult már, hogy egy átmulatott éjszaka után előbújtál a takaró alól, és úgy érezted, mintha 500 napot töltöttél volna egyedül egy sötét barlangban? Nos, Beatriz Flamini most meg tudja mondani, hogy ez az érzés igaz-e vagy sem.
Az 50 éves madridi sportoló búcsút intett a külvilágnak, amikor 70 méterrel a felszín alá merészkedett, arra a helyre, amely a következő 500 napra az otthonává vált.
Gondolj vissza 2021. november 20-ra. Valószínűleg már nem emlékszel, hogy mit csináltál, de Ukrajna megszállása, Rishi Sunak miniszterelnöki kinevezése és a hírhedt Will Smith Oscar-pofon között sok minden történt azóta.
Mindezek alatt Flamini egyedül volt a föld alatt, és afelé tartott, ami vélhetően a világrekordot jelenti, amit egy ember a leghosszabb ideig töltött egyedül egy barlangban.
Azt remélte, hogy megtudja, hogyan képes az emberi elme és test kezelni az extrém magányt és nélkülözést, és amikor pénteken (április 14-én) felbukkant, ideje volt megosztani az eredményeit.
Nem, még csak le sem zuhanyozhatott előtte.
Egy sajtótájékoztatón Flamini elmondta, hogy 65 nap után elvesztette az időérzékét, és olvasással, rajzolással, kötögetéssel töltötte az időt, sőt, még a fittségét is sikerült megtartania, miközben kamerákkal dokumentálta az útját egy készülő dokumentumfilmhez.
„Nagyon jól kijöttem magammal” – mondta.
Az 50 éves nő – aki 48 éves volt, amikor a barlangba került – soha nem beszélt hangosan magához, és arra koncentrált, hogy a jelenben éljen.
A sajtónak elmondta: „Ott voltam, ahol lenni akartam, és ennek szenteltem magam.
„Nekem legalábbis, mint extrém élsportolónak, az a legfontosabb, hogy nagyon tiszta és következetes legyél azzal kapcsolatban, hogy mit gondolsz, mit érzel és mit mondasz.
„Igaz, hogy voltak nehéz pillanatok, de voltak nagyon szép pillanatok is – és nekem mindkettő megvolt, amikor megfeleltem annak a vállalásomnak, hogy 500 napig egy barlangban fogok élni”.”
A nehéz pillanatok közé tartozott egy légyinvázió és a krumplis sült csirke iránti erős vágy – át tudom érezni -, de Flamini nem volt hajlandó engedni, még csak nem is követte nyomon, mi történik a külvilágban.
Csapata élelmiszert szállított egy gyűjtőpontra, cserébe pedig otthagyta nekik a székletét, hogy összeszedjék. Nem éppen a legjobb üzlet, de mindez a tudomány érdekében.
Mivel Flamini nem tudta követni az időt, zavarodottan és félálomban volt, amikor a csapata lejött a barlanghoz, hogy szóljon neki, lejárt az idő.
„Azt hittem, történt valami. Azt kérdeztem: „Máris? Az nem lehet. Még nem fejeztem be a könyvemet” – mondta.
Flamini még akkor sem örült a napfény láttán, amikor kijött, mert úgy érezte, hogy „csak most ment be”.
Miután küldetését teljesítette, Flamini hozzátette: „Még mindig nem zuhanyoztam le. De hát én egy extrém sportoló vagyok. Még 500 napot is kibírnék.”
