Amikor a kis Lexi megszületett, a szülei megállapították, hogy nincs állkapcsa. Az állapot zavarba ejtette a családot, és Lexi nem tudott lélegezni légcsőmetszés nélkül. Az alsó állkapcsa tükörképe volt a felsőnek, és össze volt olvadva a koponyájával.
Ezután számos orvosi kezelés következett, amelyek célja az volt, hogy Lexi normális életet élhessen. Most tizennégy éves, és minden szükséges beavatkozáson átesett ahhoz, hogy önállóan lélegezzen és beszélni tudjon.
Amikor Lexi hároméves lett, az orvosok már tudták, hogy itt az ideje az első nagyobb műtétjének. Négyéves korában végre elvégezhették rajta azt a műtétet, amely elindította őt azon az úton, hogy újra lélegezni és beszélni tudjon. Az állapotát auriculo-condylar szindrómának nevezik.
Az orvosok megállapították, hogy Lexi még a méhben szenvedett ettől az állapottól. A helyzet ritka, és az orvosok abban a kórházban, ahol Lexi megszületett, pályafutásuk során mindössze két alkalommal találkoztak vele.
A légcsőmetszés mellett Lexinek emésztőrendszeri csövet is be kellett helyezni. Így minden szükséges tápanyaghoz hozzájuthatott, mivel önállóan nem tudott enni. Erre a beavatkozásra akkor került sor, amikor Lexi mindössze hat hónapos volt.
Milyen orvosi kezeléseken esett át Lexi?
Amikor Lexi 3 éves volt, négy helyreállító műtéten esett át, amelyek lehetővé tették számára, hogy alsó állkapcsot növesszen, és megnyissa a légutakat, hogy légcsőmetszés nélkül lélegezhessen. Egy évvel később Lexi végre önállóan tudott lélegezni és beszélni. Édesanyja, Lisa Skynlynd megosztotta:
„Az állkapcsa annyira be volt nyomva, hogy a körülötte lévő összes szövet a torka hátsó részébe szorult. A légútjai ezért teljesen elzáródtak”.
Lexi állkapcsának helyreállítása a bordáiból származó csontátültetés segítségével történt. Lexi még fiatal volt, és a bordái képesek voltak maguktól visszanőni. Ezután további három műtéten esett át, ahol olyan szerkezetet helyeztek el, amely segített az állkapocs tágításában, majd később eltávolították. Aszerkezet átfutott az alsó állkapcsán, a füle és a koponyája alatt, majd az arca másik oldalára.
Orvosa megerősítette, hogy az idegeit, valamint a bőrét és az izmait fokozatosan kell feszíteni. Ez az eljárás megadta a családnak a kívánt eredményt. Lisa megosztotta:
„A növekedés mértéke elképesztő volt. Szó szerint a szemünk láttára változott meg az arca”.
Mire Lexi nyolcéves lett, újabb műtétre volt szüksége, hogy önállóan tudjon enni. Az orvosok elismerték, hogy a műtét nehéz lesz, mivel új technológiákra és irányítórendszerekre kellett támaszkodniuk.
Noha nehezen indult az élete, Lexi viszonylag átlagos életet él, és szeret a barátaival játszani és sportolni. Imádja az ír táncot is, és egy évig normális gyermekkorban élhetett, mielőtt elvégezték rajta a műtétet, amely lehetővé tette számára, hogy az állkapcsát kinyithassák.
Lexi édesanyja megosztotta, hogy a család az orvosi csapat nélkül vergődött volna. Lisa áradozott:
„A csapata mindent megtesz, hogy ne csak Lexiről, hanem az egész családunkról is gondoskodjon.”
Míg Lexi állkapcsát befolyásolta az állapota, addig a külső megjelenésével is problémái adódtak. Az ilyen betegségben szenvedőknél gyakori, hogy a fülek eldeformálódnak, és Lexi orvosai megerősítették, hogy az övéi úgy néztek ki, mint a kérdőjelek. Az álla is nagyon kicsi.
Lexi édesanyja szerint néhány gyerek, sőt még a felnőttek is megbámulják Lexit, de megtalálták a módját, hogy ezt kezeljék. Amikor a család észreveszi, hogy valaki bámulja Lexit, odamennek hozzá, mondván, hogy látják, hogy érdeklődik, és talán van néhány kérdésük Lexivel kapcsolatban, amire tudnak válaszolni.
Lisa megerősítette, hogy a család meg akarja mutatni Lexinek, hogy nem feltétlenül negatív dolog, ha az emberek megbámulják. Lisa azt is elmondta, hogy neki és a férjének meg kellett találniuk a módját annak, hogy elfogadják Lexi állapotát, mert az, hogy azt kívánják, bárcsak ne lenne ott, nem segít Lexinek.
Nem sokkal a műtét után az orvosok észrevették, hogy Lexi légzése sokkal kevésbé függ a légcsőmetszéstől. Ezért tudták, hogy biztonságosan el tudják távolítani, és Lexi önállóan lélegezhet.
Milyen volt Lexi élete a műtétek után?
Lexi helyreállító műtétje után még néhány műtéten kellett átesnie, és az orvosoknak meg kellett tervezniük, hogyan tartanak lépést a csontjai növekedésével 16 éves koráig, amikor egy lány csontjainak növekedése természetes módon leáll.
Lisa elismerte, hogy a lánya dacolt az esélyekkel, és erősebb lett, mint amire valaha is számítottak, amikor beteg újszülött volt. Lisa megerősítette, hogy a gyerekek rugalmasak, és teljesen meg tudják lepni a szüleiket egyedi adottságaikkal.
Lexi már tud beszélni, bár édesanyja szerint nehéz volt eljutnia erre a pontra, és szülőként aggódtak, hogy ez később társadalmi problémákat okoz-e Lexinek. Az édesapja, Dave megosztotta:
„Azt szeretnénk, amit minden szülő szeretne minden gyermekének. Hogy olyanok legyenek, amilyenek. Hogy ne érezzék magukat semmilyen módon korlátozottnak, és hogy boldogok legyenek abban, amit csinálnak. Minden egyes nap elmondom neki, hogy milyen csodálatos. Fontos számára, hogy ezt a tényt megőrizze.”
Édesanyja hisz abban, hogy lánya jövője fényes, és hogy Lexi hatással van a világra, miközben mosolyával büszkélkedhet. Lisa szerint Lexi képes magával ragadni egy egész szobát, mivel varázslatos jelenléte van. Azok az emberek, akik látták a történetét, amikor hétéves volt és mosolygott, „bátornak és gyönyörűnek” nevezték őt.” Egy igazán inspiráló kislány!
