Egy asszony együtt van a szeretőjével, mikor hallja, hogy nyílik az ajtó és hazajön a férje.
– Gyorsan, menj a sarokba! – kapkodva befújja a szeretőt babaolajjal és púdert fúj rá.
– Meg ne mozdulj, amíg nem szólok – súgta neki – csinálj úgy, mintha szobor lennél.
– Ó kedvesem – szól a férj, mikor belép a hálószobába. Mi ez itt?
– Egy új szobor – vágta rá rögtön a feleség. Szabóék is vettek egyet a hálószobájukba.
Olyan remeknek találtam az ötletet, hogy én is vettem egyet.
A férj megelégedett a válasszal és fáradtan lefeküdtek.
Hajnalban két óra felé felkel a férj, kimegy a konyhába, csinál egy szendvicset, hozzá egy pohár tejet és visszamegy a hálószobába.
– Tessék – mondja a szobornak, – egyél valamit. Én három napig álldogáltam a Szabóék hálószobájában, mint egy hülye és nem kínáltak meg semmivel.
