A Magyar Állami Operaház és a Magyar Táncművészeti Egyetem gyászában közölte, hogy elhunyt Dózsa Imre, a magyar balett egyik kiemelkedő alakja. Karrierje során Dózsa komoly szerepet játszott a balettművészet fejlesztésében és népszerűsítésében mind Magyarországon, mind nemzetközileg. A balettmester 1983 és 1984 között a balettegyüttes igazgatójaként, 2011-től haláláig pedig gyakorlat- és próbavezetőként segítette a Magyar Nemzeti Balett munkáját.
Dózsa Imre az Állami Balettintézet első olyan igazgatója volt, aki maga is az intézményben végzett. 1979-ben, még aktív táncosként nevezték ki igazgatónak, és közel két évtizeden át vezette az intézményt, amely időközben főiskolai rangot kapott. 2006-ban rektor lett, majd professor emeritus címmel tüntették ki. Nevéhez köthető a Magyar Táncművészeti Főiskola Mexikói úti campusának kialakítása, amely máig a hazai balettoktatás fontos helyszíne.
Nemzetközi szinten is jelentős munkát végzett: 1989-1991 között a chilei Állami Színház balettigazgatójaként, 1993-tól pedig az Észak-Karolinai Művészeti Egyetem vendég balettmestereként dolgozott. Ezt követően a Svéd Királyi Balett, majd a stockholmi Cullberg Balett vendég balettmestereként is tevékenykedett, tovább bővítve szakmai kapcsolatait.
Dózsa munkásságát számos rangos kitüntetéssel ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, valamint a Magyar Táncművészek Szövetségének életműdíját. A közönség pedig beválasztotta a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjai közé, elismerve kiemelkedő művészi teljesítményét.
2021-ben, a Magyar Nemzeti Balett 80. születésnapja alkalmából megrendezett gálán mutatták be Major Rita portrékötetét, amely Dózsa pályafutását és a balettművészet szeretetét mutatja be. Az „A tánc a korlátait legyőzni képes ember művészete” című kötet az Opera gondozásában jelent meg.
A közlemény szerint Dózsa Imrét saját halottjának tekinti az Operaház és a Táncművészeti Egyetem is, temetéséről később intézkednek. Halála nagy veszteség a magyar balett számára, hiszen Dózsa olyan életművet hagyott maga után, amely hosszú időre meghatározza a hazai táncművészet arculatát.