Mi történik, ha Henry Winkler hűvös karizmáját Michael Keaton vad, jelenetrabló energiájával párosítjuk? Tiszta komikus aranyat kapunk!
Az Éjszakai műszak (1982) nem csak Ron Howard rendezői debütálása volt – egy kultikus klasszikus kezdete. Winkler és Keaton kémiája beragyogja a vásznat, Shelley Long ellenállhatatlan sármját hozza, és ha jól megnézed, még egy fiatal Kevin Costnert is felfedezhetsz a káosz között…..
De az igazi meglepetés? Shelley Long felejthetetlen „varázslat a konyhában” pillanata. Készen állsz arra, hogy belemerülj az ikonikus film titkaiba? Akkor kezdjük el!
A hullaháztól a káoszig
Az 1982-ben bemutatott Éjszakai műszak egy mókás vígjáték-klasszikus, amely megismertette a közönséget Michael Keaton felejthetetlen bájával, és megmutatta Ron Howard bimbózó rendezői tehetségét.
A film egy New York-i hullaházban játszódik, és Chuck Lumley (Henry Winkler), a szelíd modorú éjszakai műszakos dolgozó és Bill Blazejowski (Michael Keaton), különc és vadul ambiciózus új munkatársa valószínűtlen kapcsolatát követi nyomon.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Amikor ők ketten belebotlanak egy szokatlan üzleti lehetőségbe – a hullaházból egy csúcskategóriás escort-szolgáltatás bázisát alakítják át -, vicces és váratlan helyzetekbe kerülnek.
A filmet nem csak az okos humor teszi kiemelkedővé, hanem a három főszereplő közötti elképesztő kémia is. Mindegyikük karaktere hihetetlenül szerethető, ami még élvezetesebbé teszi a filmet.
Visszahívás a visszahívás után
Lehetetlen Michael Keaton említése nélkül beszélni az Éjszakai műszakról.
Nem sokan emlékeznek a vad és őrült fiatal Michael Keatonra, de az Éjszakai műszak tökéletes pillanatkép róla az 1980-as években – bolondos, vicces és tagadhatatlanul tele van bájjal. A vígjátékfilm volt Keaton áttörő szerepe és első nagyobb főszerepe, pedig akkoriban gyakorlatilag ismeretlen volt, hiszen csak egy B-komédiában és a CBS Report to Murphy című vígjátéksorozatában szerepelt.
„Nem is tudom, hányszor kellett visszamennem meghallgatásra” – emlékszik vissza. „Csak visszahívás visszahívás után volt.”
Végül Keatonnak sikerült meggyőznie az írókat és a producereket. Keaton gyors beszédstílusával, széles ír arcával, ritkuló barna hajával és szikrázó zöld szemével zseniális volt Bill „Blaze” Blazejowski szerepében. Az időzítése és az energiája telitalálat volt – de egy másik részlet is segített:
„Éppen abban az időben jöttem, amikor a televíziós színészekről a filmszínészekre való átállás lehetővé vált” – gondolkodott később Keaton a sztárrá válásáról.
Hogy igazán beleélje magát a karakterébe, Michael Keaton feltekerte a hangerőt, és Bruce Springsteen zenéjét játszotta, különösen a „10th Avenue Freeze-Out”-ot a Born to Run albumról.
A premier napján, emlékszik vissza: „Szándékosan egyedül mentem megnézni. Ott akartam ülni a mozi közepén délután, és csodálatos volt. Nem is tudok más szót használni, hogy az igazat megvalljam”.
Az ember, aki segített Keatonnak…
Ron Howard tényleg megütötte a főnyereményt, amikor Keatont választotta az Éjszakai műszak című filmhez.
Keaton jelenetről jelenetre háttérbe szorította a tapasztaltabb Henry Winklert, aki már a „Fonz” szerepéről ismert tévésztár volt. Mivel a kritikusok rajongtak Keaton alakításáért, szélesre tárult előtte a hollywoodi ajtó. De Keaton sikere – és egész filmes karrierje – talán nem indult volna el, ha nincs Henry Winkler finom, de felbecsülhetetlen értékű támogatása.
„Henrynek mindkét szerepet felajánlották, és ő a csendesebbet választotta” – árulta el Ron Howard a Boston Globe-nak adott interjújában.
„Aztán segített Michaelnek. Sok választási lehetőséget adott Michaelnek. Néhány jelenetnél azt mondta Michaelnek: „Tudom (nevetést fogsz kapni), ha ezt a rutint egy lépéssel továbbviszed.””
Henry Winkler az Éjszakai műszakban a félénk hullaházigazgató szerepét választotta, szándékos kontrasztként ikonikus, keményfiús karakterével, Fonzie-val szemben. Ahogy a Twitteren fogalmazott: „Úgy gondoltam, egyszer eljátszom Richie Cunninghamet”.
Henry Winkler nem szerette Keatont.
Meglepő, hogy Henry Winkler és Michael Keaton az Éjszakai műszak után soha nem jöttek össze egy újabb filmben, tekintve a köztük lévő tagadhatatlan kémiát. Dinamikájuk a filmvásznon fergeteges, emlékezetes és tökéletesen kiegyensúlyozott volt.
A jövőbeli együttműködésük hiánya mögött az állhat, hogy kapcsolatuk az Éjszakai műszak forgatása alatt kezdődött. Amikor Henry először olvasott Michaellel, nem volt teljesen biztos abban, hogy együtt kell vele dolgozni. Ahogy később Howard szerint reflektált rá: „A srác tehetséges, de nem tudom, hogy jól érzem-e magam, ha vele dolgozom”.
Ron Howard megnyugtatta őt, hogy ez a kellemetlen érzés valójában jó dolog, mivel tükrözi a filmbeli karaktereik közötti dinamikát – Chuck biztosan nem érezte jól magát Bill mellett. Idővel a kezdeti nyugtalanságuk elhalványult, de ez a kezdeti feszültség hiteles, kiegyensúlyozatlan textúrát adott a képernyőn látható kapcsolatuknak.
Nagy nevek, akik majdnem megkapták az ikonikus szerepet
Állítólag Kurt Russell és Mickey Rourke is jelentkezett Bill Blazejowski szerepére. Ron Howard szerint pedig nem Michael Keaton volt az első választás. John Belushit, Dan Aykroydot és Bill Murrayt is megpróbálták beszervezni a szerepre, sőt, még John Candyhez is eljutottak. Azonban egyikük sem érdeklődött, vagy azért, mert túl kicsinek érezték a szerepet, vagy azért, mert úgy döntöttek, hogy nem vállalják.
„Lowell Ganz, az egyik író látta Michaelt dolgozni, és azt mondta nekem: „Keaton valakinek a sztárja lesz, és akár nekünk is lehet” – osztotta meg Ron Howard.
Rögtönzött jelenet
Az Éjszakai műszak során végig úgy érezzük, hogy Michael Keaton csak úgy kitalálta a dolgokat – megvan benne az a természetes komikus zsenialitás, ami a vicces, spontán pillanatokat életre kelti. Az egyik legjobb rögtönzött pillanat az, amikor egy vak férfi aprópénzt kér Winklertől és Keatontól, és Keaton válasza? Írt a fickónak egy csekket. Klasszikus Keaton!
Láttad Ron Howardot a filmben?
Ron Howardnak egyértelműen sikerült a rendezői debütálása, amely szolid 21 095 638 dolláros bevételt hozott a kasszáknál. Az egykori gyerekszínész azonban nem tudott ellenállni egy cameo erejéig. Ha jól megnézed, láthatod, ahogy Ron és felesége, Cheryl csókolóznak Chuck (Henry Winkler) lakóháza előtt.
Ami a metrójelenetet illeti, az maga Ron Howard, aki az idegesítő szaxofonost játssza. És persze nem lenne Ron Howard-film a testvére, Clint Howard nélkül, aki a filmben a furcsa Jeffrey-t alakítja.
Kevin Costner felbukkan
Az Éjszakai műszak tele van ismerős arcokkal néhány elég korai szerepben!
Kevin Costner a hullaházi partin egy szemfüles fiúként tűnik fel. Ez egy nem beszélő szerep, de észrevehetjük, ahogy kockás ingben, derekára kötött egyetemi kardigánban, és egy pohárral a kezében lóg, miközben Michael Keaton a fején egy üveget egyensúlyozva teszi a dolgát.
Aztán ott van Shannen Doherty, aki először szerepel játékfilmben, mint „Blue Bell” (olyasmi, mint egy cserkészlány) egy liftes jelenetben, és egyetlen sort mond. Nem is gondoltad volna, de a jövő sztárjainak ezek az apró pillanatai még szórakoztatóbbá teszik ezt a mókás klasszikust.
Egy ikonikus dal szülőhelye
Tudtad, hogy az Éjszakai műszakban hallottuk először a „That’s What Friends Are For” című klasszikus dalt? Eredetileg Rod Stewart vette fel az 1982-es filmzene számára, majd 1986-ban Dionne Warwick, Elton John, Gladys Knight és Stevie Wonder összefogásával világslágerré vált. Az ő verziójuk nemcsak a Billboard listájának első helyére emelkedett, hanem több mint 3 millió dollárt is gyűjtöttek az AIDS-kutatásra.
Eközben a film a Quarterflash Night Shift fülbemászó témájával kezdődik, és olyan klasszikus dalok hangzanak el benne, mint a Van Halen „You Really Got Me” és a Rolling Stones „Jumpin’ Jack Flash” élő verziója.
Shelley Long nem akart prostituáltat játszani.
Azok számára, akik nem emlékeznek, vagy nem látták az Éjszakai műszakot, Shelley Long játssza Belindát, a kedves, de kemény prostituáltat, aki Chuck (Henry Winkler) szomszédjában lakik. Amikor a stricijét megölik, Belinda összeáll Chuckkal és Billel (Michael Keaton), akik úgy döntenek, hogy segítenek neki azzal, hogy teljesen vad módon irányítják az üzletét.
Ron Howard a Barlangember (1981) című filmben nyújtott alakítása után megkedvelte Shelley Longot. Amikor azonban az Éjszakai műszak (Night Shift, 1982) című filmhez akarta őt, a színésznő éppen egy másik filmet forgatott Kaliforniában. Ennek ellenére Howard meggyőzte őt, hogy egy rövid kétnapos szünetet tartva jöjjön Hollywoodba.
Ez idő alatt az édes arcú színésznő meghallgatáson vett részt Belinda, a női főszereplő szerepére, és megkérték, hogy másnap térjen vissza, hogy találkozzon Henry Winklerrel. Bár kezdetben habozott egy prostituáltat játszani, Long időt szakított némi kutatásra, és végül elfogadta a szerepet.
„Prostituáltnak öltözve jött el hozzánk, olvasott Henryvel, és rögtön fantasztikus volt. A jeleneteik már a videokazettán is főttek” – mondta Ron.
„A legvidámabb, legegészségesebb prostituált…”
A 80-as évek elején váratlanul népszerűek voltak a prostitúcióról szóló vígjátékok. Az Éjszakai műszak megjelenésével nagyjából egy időben került a mozikba A legjobb bordélyház Texasban – a Broadway-musical alapján készült film – Burt Reynolds és Dolly Parton főszereplésével. A következő nyáron Tom Cruise a Kockázatos üzlet című filmben lett sztár, amelyben szülei házát bordélyházzá alakította.
Shelley Long alakította Belindát, a prostituáltat, aki elnyeri Chuck szívét, és a kritikusok „a legvidámabb, legegészségesebb kurvának nevezték, akit valaha is láttál a vásznon” – egyesek még azzal is viccelődtek, hogy akár egy cserkészcsapatot is vezethetne.
A klasszikus tojásjelenet
Az Éjszakai műszak tele van apró bohózatokkal, és az egyik vicces pillanatban Shelley Long karaktere, Belinda reggelit készít Chucknak. A jelenet, amikor Chuck először látja, hogy Belinda alsóneműben főz, felbecsülhetetlen – Henry Winkler reakciója pedig minden, csak nem Fonz-szerű!
Ezután Belinda megkérdezi, hogy milyen tojást szeretne, mire Chuck azt mondja, hogy rántottát. Amikor elkezd főzni, egyértelműen tükörtojást készít.
Valahogy mégis, amikor a tojás elkészül, varázslatos módon rántottát önti a tányérjukra! Elég nyilvánvaló, hogy átkapcsolja, ahogy Chuck beszél hozzá, de hé, ki nézi igazán a tojást, amikor Shelley Long hozza azt a sok bájt?
Shannen Doherty karaktere
Itt egy másik hiba a filmből, amit csak a részleteket kedvelők vehettek észre: Shannen Doherty karakterét „Bluebird”-ként írják be, de Chuck tévedésből „Bluebell”-nek hívja.
Gondolom, összekeverte a madarakat és a virágokat.
„Az anatómiám egy részét szereti”
Míg karakterének, Belindának nem volt vele semmi baja, addig Shelley Long nem volt éppen elragadtatva attól, hogy alsóneműben járkáljon. „Nekem, amikor nem forogtak a kamerák, nehéz volt” – vallotta be.
Viccelődve azt is megkérdezte, mit szólt a férje ahhoz, hogy ő alsóneműben rohangál az Éjszakai műszakban. „Neki nem okozott gondot, hogy alsóneműben rohangálok – ez az anatómiám egy olyan része, ami tetszik neki” – mondta nevetve.
A metrós hiba
Az Éjszakai műszak számos jelenetét természetesen New Yorkban vették fel, de a hullaházat valójában egy külön erre a célra épített díszleten építették fel a kaliforniai Hollywoodban.
Sok részt a New York-i Times Square környékén, Manhattanben forgattak, például amikor Bill a színházak előtt találja meg a leendő ügyfeleket, és amikor Chuck, Bill és Belinda a végén elszökik.
Van azonban egy kis hiba, ami a Big Apple jelenetek alatt csúszott be.
Az egyik részben Bill azt mondja, hogy „ez az én megállóm”, és leszáll a metróról, míg Chuck a metróban marad. De ha jól figyelünk, a Bill melletti tábla szerint a vonat a Times Square – Grand Central járat, ami nem áll meg a kettő között.
Ez egy olyan film, ami más szereposztással nem is létezhetne. A Henry Winkler, Shelley Long és Michael Keaton közötti kémia tiszta varázslat, ami humort, szívet és felejthetetlen pillanatokat kelt életre. Az Éjszakai műszak nem csupán egy vígjáték – ez egy történet valószínűtlen barátságokról, személyes fejlődésről és a legváratlanabb helyeken való kapcsolatkeresésről.
Melyik a kedvenc pillanatod ebből a 80-as évekbeli klasszikusból? Oszd meg ezt a cikket barátaiddal, és tegyél egy nosztalgikus utazást vissza korának egyik legviccesebb filmjéhez!
