Elvis Presley ikonikus csípőlökései legendásak voltak, de Ursula Andress, aki a Dr. No című filmből érkezett, az Acapulco-i kaland című filmben egy másik szintre emelte a dolgokat. A köztük lévő kémia tagadhatatlan volt, de mi történt a színfalak mögött? A válasz meglepő lehet…
1963 legnagyobb bevételt hozó filmmusicalje
Elvis Presley mindent szórakoztatóvá tett, és ez alól az Acapulco-i kaland sem kivétel. Sima mozdulataival és lehengerlő külsejével lényegében egy élő, lélegző műalkotás volt – mint egy márványszobor, amely tudott énekelni. Ha hozzáadjuk Ursula Andress-t, az ikonikus Bond-lányt, a tehetség és a kémia olyan kombinációját kapjuk, amelyet lehetetlen figyelmen kívül hagyni.
Persze, ez egy tipikus tengerparti musical, de Elvis hihetetlen hangjával és fülbemászó dallamaival, mint például a „Bossa Nova Baby”, amely a Billboard Hot 100-as listájának 8. helyére került. 1963-ban ez volt a legtöbb bevételt hozó filmmusical, és ha hiszed, ha nem, pont a JFK meggyilkolásának szívszorító híre után került a mozikba.
Bár a forgatókönyv talán egy kicsit egyszerű volt, Elvis bája és felejthetetlen hangja miatt kötelező volt megnézni. Ha ma megnézzük ezt az ikonikus filmet, nem tehetünk mást, mint hogy teljesen új megvilágításban látjuk. Rengeteg olyan elfelejtett tény és vicces baklövés van, amelyeket a legtöbb mozilátogató akkoriban észre sem vett. De legyünk őszinték – lehetetlen lenne az Acapulco-i kalandról beszélni anélkül, hogy megemlítenénk a főszereplők közötti tagadhatatlan kémiát. Szóval kezdjük ott…
Ursula Andress szemet vetett Elvisre…
1963-ban Ursula Andress volt a világ legdögösebb nője, aki éppen a Dr. No című filmben játszott szerepét követően volt a legmenőbb. Az Acapulco-i kalandban Ursula Andress alakította Marguerita Dauphin-t, a szálloda szociális igazgatóját, aki érdeklődik Elvis karaktere, Mike iránt.
Bár kezdetben távol tartotta magát Elvis Presley-től, köszönhetően néhány nem túl hízelgő bulvárhírnek, a forgatás előrehaladtával egyre jobban megnőtt a köztük lévő kémia. Később Ursula bevallotta, mennyire meglepődött és le volt nyűgözve, amikor először találkozott a Királlyal, és ez a pillanat megdöbbentette Elvis Presley életnagyságnál nagyobb jelenléte miatt.
„Én csak a tévéből ismertem őt, ezt az új bálványt, ezt a csípősen ringatózó, gitáros szerelmest. Az első napon, amikor munkába mentem, átjött hozzám, ez az alázatos ember, tele bájjal, szeretettel a szemében, kedvességgel, és olyan figyelmes és melegszívű volt. Annyira meglepődtem” – mondta.
Általában Elvis volt az, aki a sármjával üldözte a színésztársait, de a memphisi maffia haverja, Sonny West szerint ezúttal fordult a kocka. West megosztotta: „Nagyon közel álltak egymáshoz. A lány utána ment. Nagyon akarta őt.”
Elvis beleszeretett Ursula Andressbe?
Az Ursula és Elvis közötti románcról szóló pletykák azonnal felröppentek – és a Rock ‘n’ Roll királyát nyilvánvalóan nagyon lenyűgözte gyönyörű színésztársa.
Elvishez közel álló emberek szerint azonban „semmi sem történt” a két színész között. Sőt, Elvis valójában nem is tűnt annyira lenyűgözöttnek Ursula külsejétől.
Az ember azt hinné, hogy Elvis csak azért van oda Ursuláért, mert James Deannel járt, de talán már továbblépett ezen. Alan Fortas, Elvis egyik memphisi maffiózó barátja, aki jól ismerte Elvist, azonban azt mondta, hogy Elvist valójában a James Dean-kapcsolat miatt érdekelte a lány.
Elvis mégsem ment utána, azzal magyarázva, hogy a lány túl széles vállú volt az ő ízlésének – határozottan nem az a vékony típus, akit általában kedvelt.
Elvisnek volt egy szabálya, amikor a kapcsolatokról volt szó.
Talán Elvis megjegyzése Ursula széles vállairól csak egy védekező mechanizmus volt. Jó esély van rá, hogy mindent megtett azért, hogy elkerüljön minden románcot a svájci szépséggel, különösen, mivel remélte, hogy újra összejöhet első szerelmével, Priscilla Presley-vel.
Valójában Elvis annyira ideges volt Ursula jelenlététől, hogy gondoskodott róla, hogy a kísérete soha ne hagyja egyedül vele.
Elvisnek volt egy szabálya, ami a kapcsolatait illeti: soha nem ment férjes asszonyokra. Memphisi maffiózó barátja, Sonny West így emlékezett vissza: „Elvis azt mondta nekünk, hogy soha ne hagyjuk egyedül vele”. Ez a szabály minden bizonnyal szerepet játszott abban, hogy Elvis és Ursula között szigorúan szakmai a viszony, még ha a szikrák repkedtek is.
Mit mondott Priscilla?
Pricilla Presley Elvis és én című könyvében felidézte, mit mondott Elvis Ursuláról és az iránta táplált érzéseiről. Priscilla szerint Elvis úgy gondolta, hogy Ursulának „olyan teste van, mint egy férfinak”, csípő nélkül, és szélesebb vállakkal, mint az övé.
„Zavarban voltam, hogy le kellett vennem mellette az istenverte pólómat” – mondta Elvis.
„Meglepett, ahogy Elvis Ursula Andressről, a Dr. No csábító istennőjéről beszélt: „Hát nem volt csinos?”. Kérdeztem. ‘Csinos?’ – kuncogott. A pokolba is, olyan éles csontozata volt, hogy ketté tudott volna vágni, ha túl gyorsan fordulsz – osztotta meg Priscilla.
Nem volt szabad túl szépnek lennie.
Bár Ursula Andress a Dr. No című film első Bond-lányaként az abszolút szépségszimbólum volt, az Acapulco-i kaland jóval visszafogottabb volt Elvis fiatal közönsége számára.
Ursula sem volt elragadtatva ettől: „Nem engedték, hogy igazi bikinit viseljek, és egy fodros izét adtak rám. Még hajszalagot is ragasztottak rá, ostoba módon azt hitték, hogy ez tetszeni fog az ártatlan kislányoknak Elvis közönségében”.
Elvis Presley nem forgatott Acapulcóban.
Fogalmam sem volt róla, hogy Elvis valójában sosem forgatta az Acapulco-i kaland című filmet Acapulcóban! Kiderült, hogy egy kaszkadőrdublőrt (Raul Garcia) használtak az összes helyszíni felvételhez, mert Elvisnek nem is volt engedélye Mexikóba. A mexikói kormány persona non grata-nak nyilvánította, és 1963-ban még mindig széles körben elterjedt az a pletyka, hogy megsértette Mexikót. Még Sheilah Graham hollywoodi rovatvezető is tényként számolt be róla, 1962 decemberében ezt írta: „Elvis Presley egy rajongói magazinban körülbelül két évvel ezelőtt tett néhány becsmérlő megjegyzést a mexikói nőkről. Mexikóban csak most kezdenek megbocsátani neki”.
De Elvis valójában soha nem mondott semmi ilyesmit. A pletykát állítólag egy politikus indította el, aki felháborodott azon, hogy Elvis nem volt hajlandó egy zártkörű koncertet adni a lányának és a barátainak. Ez azonban nem állította meg a visszatetszést – Elvis már évek óta Mexikó rossz oldalán állt.
Még 1957-ben a mexikói oktatási miniszter megtiltotta neki, hogy bármilyen állami tulajdonú helyen fellépjen, arra hivatkozva, hogy a rock ‘n’ roll stílusa „nélkülözi az esztétikai értékeket és kifejezetten rossz hatással van az emberekre”. Egy hónappal később egy hollywoodi cikkíró arról számolt be, hogy „Elvis Presley-nek 12 000 dollárt ajánlottak egy mexikóvárosi tévés fellépésért, de visszautasította, mert túlságosan elfoglalt a hollywoodi filmkészítéssel”.
Az őt körülvevő viták miatt a mexikói forgatás soha nem jöhetett szóba. Presley világhírneve önmagában is lehetetlenné tette volna, hogy észrevétlenül maradjon, de az őt ért negatív sajtó miatt a mexikói álcázott munka teljesen kizárt volt.
Elvis minden jelenetét a kaliforniai Hollywoodban található Paramount stúdióban vette fel.
Elvis nagyon kényelmetlenül érezte magát ebben a ruhában.
A Deenas Days blog szerint Elvis nem volt túlságosan elragadtatva a Marguerita című dal forgatása közben viselt ruhájától.
Maga a jelenet egy klasszikus, amely megmutatja hihetetlen hangját, és emlékeztet minket arra, hogy miért tartják őt minden idők egyik legnagyobb énekesének. De van egy érdekes részlet a rövid ujjú ingével kapcsolatban, ami azóta is sokakat megihletett.
Elvisnek nem tetszett a felhajtott, rövid ujjú viselet, mondván, hogy a való életben soha nem viselne ilyet. Azonban nem volt más választása – a ruhát már a dublőre is viselte egy korábbi felvételen.
Ennek ellenére a legtöbb latin ihletésű jelmezét szerette, és még azt is kérte, hogy a flamenco stílusú ruháját (a tengerészkék-piros nyakkendőt) és két fekete selyeminget is megtarthassa.
Elvis megtanulja, mi az a Margarita… mondhatni.
Ha már Margarita, itt egy vicces kis részlet, amit az éles szemű nézők talán észrevettek! Amikor Elvis Presley és Ursula Andress karakterei ellátogatnak a La Perlába, két margaritát rendelnek – de amit felszolgálnak nekik, egyáltalán nem hasonlít a klasszikus koktélra.
„Margarita, por favor” – rendeli Maggie, mire Mike tanácstalanul megkérdezi: »A nevedet kérdezi?«. A nő nevet, és elmagyarázza: „Nem, butus, a margarita egy tequilával készült ital”. Mire Mike, aki mindig is sármőr volt, így válaszol: „Nos, nekem minden ital, amit rólad neveztek el, elég jó… két margaritát kérek!”.
A mai közönség számára nehéz elhinni, hogy Mike nem tudja, mi az a margarita – de ami még viccesebb, az az, ahogy az italt a jelenetben ábrázolják. A megszokott lime-os koktél helyett egy sima tequilának látszó, sós peremmel és szívószállal ellátott pohárban adják nekik. Nem éppen a ma ismert frissítő margarita!
Sziklaugrás, trapéz-trükk és egy kínos kapaszkodás.
Elvis Presley mindent beleadott a show-ba, de még neki is megvoltak a határai – különösen, amikor egy 136 láb magas sziklaugrásról volt szó! Bár az Acapulco-i kaland azt a látszatot keltette, mintha a király bátortalanul ugrott volna a vízbe, ezt a merész mutatványt valójában egy profi hajtotta végre. De ez nem jelentette azt, hogy Elvis nem volt hajlandó egy kis akcióra. Elhatározta, hogy megcsinálja a saját mutatványait, még a trapézon is ő maga lengett! Persze ezt a jelenetet bölcsen a forgatás utolsó napjára tartogatták – arra az esetre, ha valami balul sülne el.
Az egyik legmulatságosabb pillanat a merülés utáni diadalmas ünneplés során történt. A „győztes” ugrás után Elvist az éljenző nézők vállára emelték. De volt egy kis probléma – az egyik srác, aki cipelte, egy kicsit túlságosan is kézzel fogdosta. Elvis folyton kényelmetlenül mozogtatta magát, ami többszörös újraforgatáshoz vezetett, mielőtt a túlbuzgó markolót csendben elbocsátották.
És itt van még egy vicces kis részlet: A sok víz ellenére Elvis haja valahogy végig tökéletesen fésült maradt. Belemerül, úszik, kimászik – és egy szál sem lógott ki a helyéről. Ez aztán a filmvarázslat!
Észrevetted az ismerős arcokat?
Az Acapulco-i kaland című filmben három ismerős arc is feltűnik röviden a korábbi Elvis-filmekből. Darlene Tompkins, aki az egyik kiskorú lányt alakítja a füstös acapulcói kantinban, korábban Patsy szerepében volt látható, aki egy tizenéves lány, akit Elvis karaktere a Blue Hawaii-ban vezetett körbe.
Linda Rivera, aki a szálloda távíró pultjánál dolgozik, a Szeretni téged (1957) című filmben kapott egy kisebb szerepet, mint egy visító bobbysoxer. Howard McNear harmadszor szerepelt Elvis-filmben.
És persze Teri Garr is bemutatkozott statisztaként az Acapulco-i kaland című filmben, és végül még négy Elvis-filmben szerepelt, mielőtt saját színészi karrierbe kezdett volna. Sajnos Teri 2024-ben elhunyt. A színésznő szklerózis multiplexben halt meg, egy olyan betegségben, amellyel több mint 20 éven át küzdött.
Az igazság a fotó mögött
Elvisről és Ursuláról az Acapulco-i kaland kulisszái mögött készült fotókat nézegetni ma még lenyűgözőbb, ha tudjuk, mit tudunk a dinamikájukról.
De egy kép különösen megragadta a figyelmemet – nem azért, mert bármit is bizonyítana a viszonyról szóló pletykákról, hanem egy egyszerű okból: Ki más, mint Elvis, aki teljesen feketében jár a strandra – hosszú ujjú és hosszú nadrágban?! Csak a Király tudta ezt a mexikói napsütésben könnyedén és lazán megtenni!
Az utolsó filmes hurrá
Az Acapulco-i kaland volt Elvis Presley utolsó filmes bemutatója, mielőtt a Beatlemánia szökőárja elöntötte volna a világot. A film könnyed cselekménye, Elvis sármja és fülbemászó dallamai rövid menekülést nyújtottak a társadalmi változások elől.
A hatvanas évek előrehaladtával azonban a kulturális táj kezdett megváltozni. A Beatles, amely frissen érkezett első amerikai turnéjáról, egy mókás csavarral meglátogatott egy floridai autósmozit, hogy megnézze az Acapulco-i kaland című filmet. Ez egy lenyűgöző pillanatkép a változó szórakozási színtérről.
Ha mind Elvis, mind a Beatles rajongója vagy, akkor ez a pillanat tökéletes példája annak, hogy két különböző világból származó ikonikus erő hogyan keresztezte egymást, még ha tudtán kívül is. Ez egyúttal emlékeztet a popkultúra állandóan változó természetére is. Ha tehát legközelebb megnézed az Acapulco-i kaland című filmet, ne feledd, hogy ez nem csak egy újabb Elvis-film volt – ez volt az utolsó filmes hurrá, mielőtt a világ örökre megváltozott. Oszd meg gondolataidat, és folytasd a beszélgetést!
