Amikor szeretsz valakit, egyszerűen nem esik jól a gondolat, hogy mások piszkálják vagy feleslegesen megbántják az érzéseit.
Ez az oka annak, hogy a szülők olyan határozottan állást foglalnak, amikor a gyermekeiket zaklatják, vagy hogy maguk a gyerekek gyakran kitartóan védik a testvéreket.
De az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem sok embernek kellett már megvédenie a saját apját a zaklatástól. Nos, Richie Ann Castillo, egy fiatal nő a Fülöp-szigeteki Cebu Cityben pontosan tudja, milyen ez.
Castillo Facebook-bejegyzése, amellyel édesapja 50. születésnapját kívánta megünnepelni, vírusként terjedt el, egyrészt a szavainak szívből jövő elismerése miatt, másrészt pedig azért, mert szembeszállt azokkal az erőszakoskodókkal, akik az évek során megpróbálták őt lehúzni.
Castillo édesapja ugyanis Down-szindrómás, ami azt jelenti, hogy az évek során rengeteg problémával küzdött, mind az egészségével kapcsolatban, mind pedig azzal kapcsolatban, hogy a társadalom hogyan tekint rá.
„Kedves, apa” – írta Castillo. „A mai nap életed egy nagyon különleges és csodálatos pillanatát jelzi. Ma töltöd be az 50. életévedet, és annyira áldott vagyok, hogy továbbra is ilyen hosszú és gyönyörű életet élsz. Az orvosok még mindig ámulnak rajta!
„Tudom, hogy ezt nem fogod tudni elolvasni, mert nem tudom, hogy van-e Facebookod, de szeretném, ha az egész világ tudná, milyen büszke vagyok arra, hogy te vagy az apukám. Azt akarom, hogy az egész világ tudja, milyen gyönyörű vagy kívül-belül.”
Castillo elmondta, hogy az évek során hogyan került célkeresztbe az apja állapota miatt. Kiskorában gúnyolták és zaklatták, sőt, bevallotta, hogy amikor egy bizonyos korba ért, szégyellte magát, és megpróbált eltávolodni az apjától, hogy elkerülje a zaklatást.
Castillo azonban már felnőtt, és jobban tudja kezelni. A posztjával azt szerette volna, ha mindenki tudja, hogy csak büszke lehet az apjára.
„Később értettem meg ezt, és ez gyávává tett. De többet érdemelsz annál a gyáva lánynál, aki én vagyok. Szeretetet, megértést, türelmet és elfogadást érdemelsz, ahogyan minden Down-szindrómás egyénnek jár. Itt állok, és egy születésnapi köszöntőt írok neked, mert ilyet még soha nem tettem. Sokkal többet érdemelsz.”
Folytatta: „Apa, nincs annyi szó, amivel össze tudnám foglalni, hogy mennyire sajnálom, amiért hiányzó lány voltam. Sajnálom, hogy nem viszlek el gyakrabban a strandra, vagy nem hozom el neked a kedvenc ételedet, vagy nem látogatlak meg gyakrabban, mint kellene. Ha van valami, amit megbántam, az az, hogy eltitkoltalak az életemből, mert még mindig ugyanaz a kisgyerek vagyok, aki félt attól, hogy megfélemlítenek. De jobban szeretlek, mint azt valaha is gondolhatnád, apa, és mindig inspirálsz engem”.
Mondanom sem kell, hogy Castillo gondolatai hatalmas sikert arattak a közösségi médiában, ahol néhány nap alatt 67 000 alkalommal osztották meg őket. A világ gyorsan megdicsérte Castillót az őszinteségéért, és megnyugtatta, hogy helyesen cselekszik.
Valóban, Richie Ann, nem is lehetnénk büszkébbek rád, és biztosak vagyunk benne, hogy apukád is az!
Naponta több ezer ember születik olyan körülményekkel, amelyek kiemelik őket a normálisak közül. Ezek az emberek nem különböznek tőlünk, és megérdemlik azt a szeretetet és tiszteletet, amelyet mindannyiunknak megadunk.
