Az élet manapság hihetetlenül megterhelő és megerőltető tud lenni. A segítségért való folyamodás olyasmi, amire mindenkinek fel kell készülnie a saját lelki jóléte érdekében. Egy nő úgy döntött, hogy pontosan ezt teszi.
Segítséget kért a szomszédjától, cserébe pedig egy olyan levelet kapott, amire nem számított. Olvass tovább, hogy többet megtudj…
—————
Egy nőnek el kellett utaznia, és szüksége volt valakire a háziállatok gondozására. Három kutyájának, Smokey-nak, Oreónak és Jennifernek szüksége volt valakire, aki vigyáz rájuk. Míg egy kutya gondozásának megszervezése általában nem jelent nagy problémát, három kutya gondozásának megszervezése teljesen más tészta.
Kétségbeesett, és úgy döntött, hogy nyugdíjas szomszédjától kér segítséget, és meglepő módon a férfi beleegyezett!
Amikor visszatért az útjáról, egy borítékot kapott, amelyet az ajtaja alá csúsztattak. A borítékban egy levél volt, amit később meg is osztott a Redditen, mert annyira hihetetlen volt.
A levél egyszerű volt. Azzal kezdődött, hogy szép délutánt kívánt neki. Aztán rátért a lényegre: „Ez a levél a két héttel ezelőtti vakációdról szól, és arról, hogy megengedted, hogy vigyázzak Smokeyra, Oreóra és Jenniferre. Csak egy hálálkodó levelet akartam adni neked” – kezdte.
„Mint tudod, egy idős fétfi vagyok. Már nem gyakran látsz kint, mivel ezek a kocsmák már nem olyan élénkek, mint régen. Ráadásul két évvel ezelőtt, a világjárvány közepén apámnál négyes stádiumú vastagbélrákot diagnosztizáltak. A halála után egyedül maradtam otthon. Nincs feleségem és gyerekeim. Egy nap elaludhatnék, és soha többé nem ébrednék fel. Minden nap csak ülök és azon gondolkodom, hogy mit tettem ezért a világért.
Egészen addig, amíg meg nem ismertem Smokey-t, Oreo-t és Jennifert.
A háziállatok a legaranyosabb, legviccesebb és legbosszantóbb (jó értelemben, ne aggódj, nem tették túlságosan zűrössé a házamat!) egyedek. Ők adták a motivációt ahhoz, hogy újra kezdjem az életemet. Elkezdtem korán kelni reggelente. Évek óta először kezdtem el sétálni a szabadban a háziállatokkal. Minden 10 percben, amikor egy pillanatra is szomorúnak éreztem magam, ugattak vagy a lábamhoz dörgölődtek, és megnevettettek.
A csúcspontjuk az volt, amikor elvittem őket a parkba. Ez volt a leghosszabb idő, amit egy ideje a szabadban töltöttem. Nemcsak a háziállatokkal való interakciót hozta vissza, hanem más emberekkel is találkoztam, beszélgetni kezdtem, és barátságot kötöttem egy maroknyi embertársammal. Annyira boldog voltam, hogy végre újra tudok beszélgetni a barátaimmal, interakcióba lépni másokkal, és úgy éreztem, hogy az emberi faj része vagyok.
Tudom, hogy most nagyon egzisztenciálisnak hangzik, de az igazat mondom. Jó érzés tudni, hogy teszek valamit valakiért, még ha az a szomszédom is.
Nem sokkal később két kutyát fogadtam örökbe. (Lehet, hogy zajokat hallottatok otthonról, bocsánat!) Most már rendszeresen sétálok velük a parkban, és beszélgetek az ott szerzett barátaimmal. Mindenesetre csak annyit szeretnék mondani: köszönöm szépen. Visszahoztátok az életem értelmét. És csak ez számít.
Köszönettel,
Robert (Utóirat: Azt hiszem, itt az ideje, hogy lenyírd a füvet, haha!”)
A levél persze elég ahhoz, hogy bárkit elérzékenyítsen! Annyira meghatódott, hogy megosztotta a levelet az interneten, hogy mindenki elolvashassa!
I went on a vacation 2 weeks ago, and let my neighbor babysit my pets. Shortly after I got back home, I received this letter from him in the mail that made me smile and cry. I’d like to share it here.
byu/SnooCupcakes8607 inMadeMeSmile
Milyen kedves gesztus és emlékeztető, hogy fordulj segítségért, mert sosem tudhatod, hogyan változik meg az életed!
Oszd meg ezt a cikkett másokkal is, hogy őket is inspiráld.
