Egy férfi sétál az utcán, két kisgyermekén és egy kenyéren kívül semmi nem volt nála.
Nehéz egy felnőtt férfit sírni látni. Különösen olyat, aki mezítláb van, két kisgyereket és egy kenyeret cipel.
Ez történt azonban Fokváros egyik poros utcáján, egy napsütéses délutánon. Miközben a férfi a kenyér és a két kisfiú cipelésével küzdött, nem tudta visszatartani a könnyeit. Fáradt volt és el volt havazva. És ekkor egy idegen megállította őt egy egyszerű kérdéssel.
„Miért sír?”
Miért sírt egy férfi nyilvánosan
A férfi először csak a fejét rázta; de az idegen kitartó volt. Végül a férfi nem tudta tovább visszatartani magát.
„Küszködöm” – mondta, ahogyan azt a Facebookra és a YouTube-ra feltöltött videón is hallhatjuk. „Minden nap megteszem, amit meg kell tennem. Annyira szeretem őket, bármit megadnék nekik. Mindent megteszek, ami tőlem telik”.
Két gyermekéről beszélt, akiket a mellkasához ölelt, miközben próbált levegőt venni. A férfi az utcán dolgozott, de ahogy az idegen és azok számára is nyilvánvaló volt, akik aznap egyetlen kenyérrel látták, a fizetése nem volt elég.
„De miért sír?” Az idegen kitartóan kérdezte. A férfi még nem tudta, hogy az idegen egy jótékonysági szervezetet képvisel Dél-Afrikában, amely a véletlenszerű jótéteményeiről ismert.
Az idegen megpróbált a férfi gyötrődésének mélyére hatolni. Tudta, hogy a férfi nem a hosszú munkaideje vagy az aznapi kevés élelmiszere miatt sír. Ennél többről volt szó.
Ezért újra megkérdezte tőle: „Miért sír?”. És ezúttal, ahogy a férfi lenézett a gyerekeire, megértette.
„Többet akarok adni nekik” – mondta.
Hogyan bizonyította be egy idegen az empátia fontosságát?
Az idegen kifejezte együttérzését, majd azt mondta férfinek, hogy üljön le. És jól tette, mert amit tenni készült, megdöbbentette az apát.
„Megteszem, amit tudok, csak hogy megmutassam, hogy törődöm magával” – mondta az idegen, miközben elkezdte átadni a férfinak a készpénzt. Az idegen újra és újra a zsebébe nyúlt, és odaadta az apának, amit csak tudott.
A férfi sokkot kapott. Először csak annyit tudott válaszolni, hogy „Komolyan mondja? Komolyan mondja?” Ahogy megnyugodott, bőségesen megköszönte az idegennek. „Köszönöm, köszönöm, nagyon köszönöm” – mondta a könnyein keresztül, hitetlenkedve.
De az idegen csak a fejét rázta. „Ne köszönje meg nekem” – válaszolta. „Csak köszönje meg Istennek.” Azt mondta az apának, hogy ne essen kétségbe, mert Isten szereti őt. Megnyugtatta a férfit, hogy a pénz segít neki eltartani a családját, sőt, még egy emlékezetes karácsonyt is ad nekik.
A Bi Phakathi Alapítvány a honlapján azt állítja, hogy „a boldogság titka abban rejlik, hogy segítünk másokon”, és arra bátorítja az embereket, hogy tegyenek meg mindent, amit csak tudnak, hogy „terjesszék a napfényt”.
Bár aznap napsütéses idő volt, a kétgyermekes apuka a könnyein keresztül nem látta, amíg egy kedves idegen nem segített neki.
