EGY ÖTÖSIKREKET NEVELŐ ANYA NEM TUDTA KIFIZETNI A BEVÁSÁRLÁST, DE EGY HANG A HÁTA MÖGÜL AZT MONDTA: „MÁR KIFIZETTEM A SZÁMLÁJÁT” — MEGHATÓ TÖRTÉNET
Egy szegény anya, aki ötösikreket nevel, kellemes meglepetésben részesül, amikor a pénztárnál kiderül, hogy nincs elég pénze a bevásárlásra, és egy idegen siet a segítségére.
Rita és férje, András boldogságukban szinte repestek, amikor megtudták, hogy ötösikreik lesznek. Éveken át próbálkoztak, hogy gyerekük szülessen, így amikor egyszerre öt gyermeket kaptak az élettől, nem bírták leplezni az örömüket.
András teherautósofőrként stabil megélhetést biztosított a családjának, így amikor a babák megszülettek, Rita könnyen otthagyhatta a munkahelyét, hogy otthon maradjon és gondoskodjon a gyerekekről. Négy éven keresztül minden jól alakult, és semmi sem utalt arra, hogy bármi baj lehetne.
De aztán egy tragédia mindent megváltoztatott.
Egyik reggel András korán indult dolgozni, és soha nem tért haza. Aznap volt a házassági évfordulójuk, és Rita próbálta maradásra bírni, mert valami rosszat érzett. De András csak mosolygott: „Ne aggódj, drágám! Időben itthon leszek, megígérem.”
András azonban nem tartotta be az ígéretét. Aznap este a rendőrség hívta Ritát, hogy férje teherautó-balesetet szenvedett és életét vesztette. Az ifjú özvegy képtelen volt abbahagyni a sírást, de a könnyei sem hozhatták vissza Andrást. Most már ő lett a ház feje, és egyedül kellett helytállnia.
Mivel a gyerekek csak négyévesek voltak, nem hagyhatta őket egyedül otthon, és bébiszittert fogadni sem tudott, mert a megtakarításuk szűkös volt, és nem volt rendszeres bevételük. A szomszédok sem voltak segítőkészek, így Rita magára maradt a gondjaival.
Rita minden idejét a gyerekeinek szentelte, és alig volt ideje gyászolni. Kötni kezdett — sálakat és sapkákat készített, amelyeket eladott, hogy pénzt keressen. De amikor eljött a nyár, a kötött áruk iránti kereslet megszűnt, és a pénzügyi helyzetük még nehezebbé vált.
Egy nap Rita éppen a szupermarketben vásárolt a fiúk születésnapi ünnepségére, de az árak meglepték.
„Mikor lett ilyen drága a kakaópor? 5 dollár egy kicsiért?! Még a lista felét sem vásároltam meg, de már 50 dollárnál járok! Jézusom! Valamit vissza kell tennem.”
Visszavitte a kakaóport a polcra, és helyette olcsó kakaós kekszet választott. Ahogy a következő sorhoz ért, az egyik fia, Máté, elkezdett cukorkát kérlelni:
„Anya! Kaphatok cukorkát, kérlek? Kérlek!”
„Ó, drágám,” sóhajtott Rita. „A cukorka nem jó neked. Az orvosok azt mondják, hogy tönkreteszi a fogaidat. Ráadásul elég drága is, és anyának még tortát kell sütnie a születésnapodra, ahhoz pedig hozzávalók kellenek.”
De a négyéves kisfiú ezt nem értette meg, és sírni kezdett, ami felkeltette a vásárlók figyelmét.
„Nem, anya! Akarom! AKAROM A CUKORKÁT!”
A másik négy kisfiú is csatlakozott a kórushoz: „Igen, anya! Mi is akarunk cukorkát! KÉRLEK!!!”
Rita szinte pánikba esett a bolt közepén, amikor mindenki őket bámulta, és végül engedett a gyerekek kérésének. De amikor a kasszához ért, újabb gond várt rá.
„Nem lehetne előre megnézni az árakat?” — mordult fel Liza, a pénztáros. „10 dollár hiányzik, úgyhogy pár dolgot vissza kell vennem.”
Liza már a csokoládés kekszeket és a cukorkákat kezdte félretenni, de Rita megállította:
„Ó, kérem, ne vegye ki azokat a dolgokat. Akkor inkább visszateszem a kenyeret…” Rita zavartan válogatta, hogy mit vegyen ki a kosárból.
Eközben Máté elcsatangolt az egyik polchoz, és egy idős hölggyel találkozott:
„Szia, kisfiú! Én Margit néni vagyok. Téged hogy hívnak? Mit keresel itt egyedül?” — kérdezte kedvesen mosolyogva.
„Szia, Margit néni! Én Máté vagyok, négyéves. És te hány éves vagy?”
Az idős nő elpirult: „Csak egy kicsit idősebb nálad, mondjuk hetven? Hol van az anyukád?”
„Anya éppen veszekedik valakivel,” mesélte a fiú. „Azt mondja, nincs elég pénzünk, és vissza kell tennünk pár dolgot.”
„Ó, tényleg?” — kérdezte Margit aggódva. „Vezess oda anyukádhoz!”
Margit követte Mátét a kasszához, ahol Liza éppen türelmetlenül szólt Ritának: „Nézze, hölgyem! Ha nem tud fizetni, minek jön ide? Most pedig menjen, mások is sorban állnak!”
„Kérem, várjon…” kezdte Rita, de ekkor egy hang közbevágott:
„Nem kell semmit visszatenni. A számlája már ki van fizetve!”
Margit előlépett, és átnyújtotta a bankkártyáját a pénztárosnak. „Számlázza be az összes tételt, még azokat is, amiket kivett. Én fizetek.”
Rita meglepetten nézett Margitra.
– Ó, ne, kérem, nem fogadhatom el ezt! – mondta zavartan. – Igazán nem akarom, hogy ekkora terhet vállaljon miattunk.
– Semmi gond, drágám – válaszolta Margit mosolyogva. – Tudom, milyen nehéz lehet. Egy anyának mindent meg kell tennie a gyerekeiért, és nekem most lehetőségem van segíteni. Fogadja el, kérem.
Rita végül beleegyezett, és Margit kifizette a teljes számlát. Amikor kiléptek a boltból, Rita meghatódva fordult az idős hölgy felé.
– Köszönöm! Köszönöm szépen! Nem tudom, hogyan fogom ezt valaha is meghálálni. – Rita könnyekkel küszködve elővett egy kis jegyzetfüzetet a táskájából, és gyorsan felírta a címét. – Kérem, látogasson meg minket! Szeretném meghívni egy teára és sütire. Nagyon jó sütiket készítek, és szívesen megosztanám önnel.
– Ez nagyon kedves magától, kedvesem – válaszolta Margit, miközben zsebre tette a cetlit. – Máté, örülök, hogy találkoztunk! Vigyázz magadra, kisfiam. És viszlát, fiúk! – Margit integetett az öt kisfiúnak, akik vidáman köszöntek vissza.
Ahogy hazaindultak, Rita kíváncsian fordult Mátéhoz:
– Máté, honnan ismered Margit nénit?
– Anya, ő kérdezte, hogy miért haragszol. Elmondtam neki, hogy nincs elég pénzünk, és segített nekünk. – Máté mosolygott, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Rita elérzékenyülten gondolta: „Micsoda angyal ez az asszony! Honnan tudta, hogy éppen most van szükségünk rá?”
Másnap reggel kopogtattak az ajtón.
Amikor Rita ajtót nyitott, Margit állt ott egy dobozzal a kezében.
– Margit néni! Jöjjön be, kérem. Épp most készítettem el a sütiket, és a tea is forró – invitálta be Ritát, miközben az öt kisfiú kíváncsian szaladgált körülöttük.
– Köszönöm, kedvesem – mondta Margit, ahogy belépett a szerény otthonba. – Tudja, nagyon örültem a meghívásának. Olyan ritkán van alkalmam ilyen kedves emberekkel találkozni.
Amíg Margit a teát kortyolgatta, és a fiúkkal beszélgetett, Rita elmesélte az életük történetét:
– A férjem egy évvel ezelőtt halt meg. Azóta próbálom egyedül ellátni a gyerekeket. Először sálakat és sapkákat kötöttem, hogy valahogy megéljünk, de most, hogy nyár van, már ez sem hoz elég pénzt. Próbáltam munkát keresni, de a gyerekek miatt nem könnyű.
Margit hallgatta a történetet, majd megszólalt:
– Kedvesem, tudja mit? Nekem van egy kis ruhaboltom a városban, és éppen egy segítőt keresek. Ha szeretne, dolgozhatna nekem. Ráadásul örömmel vigyáznék a gyerekekre is, ha szükséges. Tudja, a férjem évekkel ezelőtt meghalt, és nem voltak gyerekeink. Egyedül vagyok, és nagyon szívesen segítenék.
Rita szemébe könnyek szöktek.
– Ó, Margit néni, ez túl szép, hogy igaz legyen! Hogyan köszönhetném ezt meg?
– Elég, ha időnként egy finom teával megkínál – kacsintott Margit.
Rita másnap elkezdett dolgozni Margit boltjában. Szorgalmasan dolgozott, és pár hónap múlva előléptették üzletvezetővé. Egy napon megmutatta Margitnak a saját kötött holmijait, és az idős asszony arra bátorította, hogy ossza meg azokat az interneten.
Rita kezdetben kételkedett, de Margit segítségével elindította saját online boltját. A kézzel készített sálak és sapkák hamarosan népszerűvé váltak, és egy neves divattervező is felkereste Ritát, hogy együttműködést ajánljon neki.
De Rita elutasította az ajánlatot, mert nem akarta otthagyni Margit boltját, és hálából Margittal együtt maradt. Azóta Margit is velük él, és a kisfiúk szeretettel csak „Margit mamának” hívják.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- A segítség néha onnan érkezik, ahonnan a legkevésbé várjuk. Rita élete akkor változott meg, amikor Margit a legnagyobb szükségben segített neki.
- A jóság mindig visszatér hozzánk. Margit egyedül élt, de azáltal, hogy segített Ritának, egy szerető családot kapott cserébe.
