Három végzetes biztonsági hiba vezetett Diana hercegnő tragikus halálához – legalábbis ezt állítja egykori testőre, Ken Wharfe.
Nehéz elhinni, hogy közel 30 év telt el Diana hercegnő tragikus halála óta. A világ elvesztett egy ikont, egy humanitáriust, és két kisfiú elvesztette az édesanyját. Lehetetlen nem elgondolkodni azon, hogy milyen lenne ma – hogyan nézne ki, milyen szerepet vállalt volna, és hogyan formálta volna tovább a világot.
Első találkozás Dianával
Ken Wharfe, az egykori testőre, aki hat éven át szorosan együtt dolgozott vele, szeretettel emlékszik rá. Diana hatására reflektálva dicsérte „fura humorérzékét”, és azt mondta, „hihetetlenül kiváltságosnak” érezte magát, hogy részese lehetett az életének.
Wharfe felidézte, hogy Diana hercegnő már az első találkozásukkor megmutatta, hogy mennyire földhözragadt.
„Amikor beléptem a szobába, bemutattak, és Diana azt mondta: ‘Nem irigyellek, Ken, hogy vigyázol a gyerekeimre. Átkozottul idegesítőek tudnak lenni” – mesélte Wharfe a The Sunnak.
Pont a végszóra a fiatal William, aki éppen zongorázni próbált, megpördült, és tiltakozott: „Nem, nem vagyunk rohadtul kellemetlenek!”. Ahogy megszólalt, Harry lezuhant az asztalról.
„Diana azonnal felállt, és azt mondta: „Gyertek ide mindketten!”, mielőtt kikergette őket a szobából. Én még egy szót sem szóltam” – emlékezett vissza Wharfe.
Pillanatokkal később visszatért, és megrázta a fejét.
„Érted, mire gondolok, Ken?” – mondta.
Az a pillanat, magyarázta, mindent megváltoztatott.
„Hirtelen egy királyi személy helyett egy szülővel, egy fiatal anyával beszéltél, valakivel, akivel igazán azonosulni tudtál”.
És szerinte ez volt Diana dióhéjban – tele vidámsággal, nevetéssel és néha mély szomorúsággal.
Veszélyes sofőr a volán mögött
Wharfe, aki 1987 és 1993 között a hercegnő személyi védelmezőjeként szolgált, ragaszkodik ahhoz, hogy a nép hercegnője talán még ma is élne, ha a kulcsfontosságú döntéseket másképp hozták volna meg.
Wharfe szerint az egyik legkritikusabb hiba az volt, hogy ki vezette az autót azon a végzetes 1997-es augusztusi éjszakán.
Diana a barátjával, az egyiptomi filmproducerrel, Dodi Fayeddel utazott, valamint a Ritz biztonsági főnökével, Henri Paullal, aki a volán mögött ült, és Dodi testőrével, Trevor Rees-Jones-szal – a baleset egyetlen túlélőjével.
Sajnos Paul ivott, mielőtt a volán mögé ült, és veszélyesen nagy sebességgel hajtott, amikor az autó a párizsi Pont de l’Alma alagút 13. oszlopának ütközött. Wharfe meg van győződve arról, hogy Diana túlélhette volna, ha valaki más vezet.
„Az egyetlen dolog, ami megmenthette volna Diana életét azon az éjszakán, az lett volna, ha kirúgják a sofőrt, és Rees-Jones vezet” – jelentette ki.
„De ezt nem tehette meg, mert nem beszélhetett Dodi Fayeddel – ő mondta meg neki, mit tegyen. És ez nagy kár, mert ha Rees-Jones átvette volna ezt a parancsot, ha meghozta volna azt a döntést, hogy kirúgja Henri Pault, akkor most nem folytatnánk ezt a vitát”.”
Egy végzetes kísérlet a paparazzók kijátszására.
Diana és Dodi eredeti terve az volt, hogy a Ritz Hoteltől rövid úton egy Champs-Elysées melletti lakásba utaznak. A másik kritikus hiba azon az éjszakán a tervezés és az egyeztetés hiánya – vagy inkább az egyeztetés teljes hiánya – volt a helyi rendőrséggel az autós utazást illetően.
Wharfe úgy véli, hogy a tragédia teljes egészében megelőzhető lett volna, ha Dodi és Diana biztonsági csapata együttműködik a helyi rendőrséggel ahelyett, hogy kizárja őket, és a sajtót „ellenségnek” tekinti.
A sajtó kijátszására egy olyan tervet dolgoztak ki, amelyben csalóautókat használtak. Egy Range Rovert állítottak a Ritz főbejáratához, Dodi szokásos sofőrjével a volán mögött, míg Diana és Dodi titokban egy fekete, páncélozott Mercedesben távozott hátulról.
Henri Pault – aki négyszeresen meghaladta a Franciaországban megengedett alkoholszintet – otthonról hívták, hogy vezesse őket. Az ezt követő nagy sebességű üldözés katasztrófával végződött, a Mercedes több mint 60 mérföld/órás sebességgel ütközött.
A biztonsági csapat hiánya
Wharfe szerint talán a leginkább elkerülhető hiba az volt, hogy Diana úgy döntött, elbocsátja a Scotland Yard biztonsági csapatát. Miután 1992-ben elvált Károly hercegtől, végül elengedte a királyi védelmét.
Wharfe visszaemlékszik, hogy néhány héttel azelőtt, hogy megszakította velük a kapcsolatot, sürgette Dianát, hogy gondolja át újra. „Azt mondta: ‘Mindig is remekül fogadtad a tanácsokat. Ha lenne egy tanács, amit adnál nekem, mi lenne az?„”.
A válasza egyértelmű volt: „Azt tanácsolom, hogy ne bocsájtsd el a Scotland Yard biztonsági csapatot, mert mi megadtuk neked ezt a szabadságot, megszegtük a szabályokat, hogy lehetővé tegyük számodra azt a normalitást, amire vágysz, és nincs ok, hogy ez ne folytatódjon”.
A figyelmeztetés ellenére Diana alig négy héttel később elbocsátotta az egész biztonsági csapatát. Wharfe szilárdan hisz abban, hogy ha Erzsébet királynő ragaszkodott volna hozzá, hogy megtartsa őket, Diana beleegyezett volna.
Diana halála világszerte megrázkódtatásokat keltett, és hetekig uralta a címlapokat. Míg a temetése a gyász történelmi pillanatává vált, az összetört autójának kísérteties képei sokak emlékezetében megmaradtak.
Több mint két évtizeddel később is folytatódik a vita arról, hogy mi menthette volna meg Dianát. Ken Wharfe számára azonban a válaszok egyértelműek: három döntő fontosságú döntés pecsételte meg Diana sorsát azon az éjszakán. Te egyetértesz vele?
