A 73 éves Otha Anders több mint 45 évvel ezelőtt mentette meg első centjét, amikor a földön találta. Azóta ezek az érmék emlékeztetik őt arra, hogy imádkozzon és hálát adjon.
„Meggyőződésemmé vált, hogy az elveszett érme felfedezése Isten további ösztönzése, amely arra emlékeztet, hogy mindig hálás legyek.
Voltak napok, amikor abbahagytam az imádkozást, és többször előkerült egy elveszett vagy elejtett cent, hogy emlékeztessen” – mondja Otha.
Az első érme után a fillérhalma egyre nőtt, és végül abbahagyta a centek elköltését, és ügyelt arra, hogy valahányszor vásárolt, a visszajárójában legalább három-négy cent legyen.
Tizenöt 20 literes műanyag edényt és félmillió érmét követően a louisianai Ruston Origin Bankban váltotta be az érméket, és 5 136,14 dollárt (nagyjából 1.8 millió forint) helyezett el a számláján.
A bank alelnöke, Jennie Cole elmondta, hogy nem egy átlagos nap volt a bankban, amikor Otha elvitte a gyűjteményét, de ő egy régi ügyfél, akinek segíteni akartak.
„Nagyra értékeljük az üzletét, ahogyan minden ügyfelünket, és ha segíthetünk neki a törekvéseiben, szívesen megtesszük” – mondta Jennie.
A bank alelnöke szerint van egy gépük, amely számolja az érméket, ami sok időt takarít meg, az Origin Bank feladata pedig az, hogy segítsen megszámolni a centeket. Ezt követően a bank elküldi a centeket az FDIC-nek, és a bank jóváírást kap értük.
„Egyetlen centet sem költöttem el. Inkább adok egy dollárt, minthogy lemondjak egy centről” – mondta Otha.
Mint a Jackson School Board felfüggesztett iskolások felügyelője, Otha elmondta, hogy a diákok felfedezték a centek iránti rajongását, és sokszor adtak neki.
„De soha senkinek, még a feleségemnek vagy a gyerekeimnek sem engedtem meg, hogy ellenszolgáltatás nélkül adjon nekem filléreket. Azt a belső elégedettséget akartam, amit Isten és én kaptunk ebből a gyűjtésből” – magyarázta.
Otha annyira szerette nézegetni centgyűjteményét, hogy az 1970-es években, amikor az amerikai kormány minden 100 dollárnyi összegyűjtött cent után 25 dolláros bónuszt ajánlott, nem volt hajlandó beváltani a gyűjteményét.
Anders öt legközelebbi barátja és családtagja segített neki és a banki alkalmazottaknak, hogy az érméket egy furgon hátuljából bepakolják a vállalat érmeszobájába.
Az öt órán át tartó érmeszámlálás során a műanyag befőttesüvegeket fejszével és kalapáccsal nyitották ki.
A centeket kis műanyag vödrökkel öntötték az érmeautomatába, és Otha a gép mellett ült, figyelte, ahogy a gyűjteménye átmegy a pulton, és ahogy a banki alkalmazottak 20 percenként bejönnek, hogy kicseréljék a vödrökben lévő érméket, mivel 50 dolláronként ki kellett cserélni őket.
Végül is teljesen megérte, mert az a nagy összeg, amely a gyűjtésből származott, és amely Othának annyi örömet okozott, sokat segített neki és a családjának.
