Az élet folyamatosan kihívások elé állít minket, és néha nehéz talpra állni.
Esteban Cichello Hübner története azonban megmutatja, hogy kitartással és szívóssággal le lehet küzdeni a nehézségeket. Esteban az argentínai La Faldában született, szélsőségesen szegény körülmények között: a házban, amelyben élt, nem volt víz és áram.
De annak ellenére, hogy szegénységbe született, Esteban ma a híres brit Oxfordi Egyetem nagyra becsült professzora.
„A córdobai hegyekben születtem. Amikor a szüleim elváltak, anyám Buenos Airesbe vitt minket egy földdarabra, amelyet Raquel nagyanyám vásárolt.”
„Kilencéves koromban kezdtem el dolgozni egy boltban az otthonomhoz közel. A tulajdonos tudta, hogy szegények vagyunk, ezért munkát ajánlott nekem. Söprögettem, tojásokat csomagoltam, feltöltöttem a hűtőket, majd iskolába jártam” – mesélte Esteban.
Esteban és családja egy nagyon kicsi épületben élt, ahol hiányoztak az olyan alapvető dolgok, mint a megfelelő padló és falak.
A mennyezetük lemezből volt, és nem volt konyha, WC és fűtés sem.
„Gyakorlatilag egy kunyhóban éltünk, és úgy próbáltunk túlélni, hogy szemetesekben turkáltunk. Az első pár cipőmet 15 éves koromban kaptam. Nagyon nehéz élet volt” – emlékezett vissza.
Miután befejezte az általános iskolát, Esteban édesanyja megismerkedett új férjével és testvérei apjával, de a család gazdasági körülményei nem sokat javultak.
Estebannak sikerült bejutnia egy középiskolába, de két évvel később kimaradt:
„Dolgoznom kellett, és nem tudtam a tanulásra koncentrálni. Egy fogászati laboratóriumban dolgoztam. Amikor munkahelyet váltottam, a főnök, aki felvett, azt mondta:
„Esteban, többet kell tenned. Felveszlek gyakornoknak, de tanulnod kell”. Ez a bátorítás arra ösztönzött, hogy beiratkozzak az esti iskolába, hogy megszerezzem a diplomámat” – mondta Esteban. Sok erőfeszítés és áldozatvállalás után Estebannak sikerült összeegyeztetnie az iskolát és a munkát, és még elkezdett utazni is.
Izraelbe utazott, és beiratkozott a Jeruzsálemi Egyetemre, hogy nemzetközi kapcsolatokat és politikatudományt tanuljon. Jelentkezett angol egyetemekre, és pozitív választ kapott a Stanfordról, Cambridge-ből, a Johns Hopkinsból és Oxfordból.
Ahhoz azonban, hogy megengedhesse magának a tandíjat, a japán Tokióba kellett mennie dolgozni. Nem sokkal később ösztöndíjat nyert Cambridge-be és Oxfordba. Az oxfordi diploma megszerzése után a spanyolországi Salamancai Egyetemen kezdett el tanulni.
Esteban a világ 80 országában járt, és nyolc nyelven beszél: Spanyolul, héberül, angolul, franciául, olaszul, portugálul, németül és még arabul is beszél.
A mai napig egyetemi tanár Oxfordban, és amikor csak teheti, visszatér Argentínába, hogy iskolákat látogasson, és terjessze a remény üzenetét:
„a szegénységből az egyetlen kiút az iskolába járás, ne becsüljük alá az oktatás erejét”. És mi sem tudnánk jobban egyetérteni!
