Vannak, akik úgy gondolják, hogy nem elég, ha a saját életünkben érünk el nagyságot – nyitva kell tartanunk az ajtót a mögöttünk jövőknek is.
Amikor Jason Arday 3 éves volt, globális fejlődési elmaradást és autizmus spektrumzavart diagnosztizáltak nála. Az orvosok figyelmeztették a családját, hogy az élete sosem lesz könnyű. Mint kiderült, Jason fiatalkora nagy részében nem volt képes hatékonyan kommunikálni.
Az angliai Dél-Londonban felnövő Jason 11 éves koráig egy szót sem szólalt meg. Írni és olvasni sem tudott 18 éves koráig, de belülről az agya folyamatosan figyelte és elemezte a körülötte lévő világot. Mivel nem beszélt, volt ideje elgondolkodni az élet rejtélyein, és tudomásul venni a társadalom hibáit.
„Miért lesznek egyesek hajléktalanok?” – tűnődött. „Miért van háború?”
Jason nem tudta, de máris egy kezdő szociológus volt, aki készen állt arra, hogy megváltoztassa a világot, és hozzáférhetőbbé tegye azt a hagyományosan alulmaradt és marginalizált emberek számára.
A főiskolai oktatóval, Sandro Sandrival való találkozás, aki végül a mentora lett, új irányt adott Jason életútjának. Megtanult írni és olvasni, majd testnevelésből diplomát szerzett, és testnevelő tanár lett. 22 éves korában kezdett el dolgozni az első mesterdiplomájáért, tudományos dolgozatokat írt és tanult éjszaka, miután egész nap tanárként dolgozott.
Sok évnyi elutasítás kellett ahhoz, hogy Jason tudományos munkáját elfogadják, de ő soha nem adta fel. Sandro bátorításával két mesterdiplomát és egy PhD fokozatot is szerzett neveléstudományból.
„Visszatekintve, akkor hittem először igazán magamban” – mondta. „Sok akadémikus azt mondja, hogy belebotlott ebbe a szakmába, de én attól a pillanattól kezdve elszánt és céltudatos voltam – tudtam, hogy ez lesz a célom” – mondta, majd később hozzátette: „Ha jobban belegondolok, ez az, amit csinálni akartam”.
Miközben a doktori cím megszerzésén dolgozott, Jason új célt tűzött ki maga elé: munkát szeretne kapni Oxfordban vagy Cambridge-ben. Alig nyolc évvel később teljesítette küldetését!
2023 márciusában Jason a Cambridge-i Egyetem Nevelésszociológiai Karának professzora lett. 37 évével ő a legfiatalabb fekete professzor a tekintélyes egyetem történetében, és egyike annak a mindössze hat fekete oktatónak, akik jelenleg ott vannak.
Jason egyik célja új pozíciójában az, hogy ösztönözze az etnikai kisebbségek nagyobb arányú képviseletét a felsőoktatásban.
„Cambridge már most is jelentős változásokat hajt végre, és figyelemre méltó eredményeket ért el a diverzifikációra tett kísérletek terén” – mondta az újonnan kinevezett professzor – „De még nagyon sok tennivaló van – itt és az egész ágazatban. Az egyetem csodálatos emberekkel és erőforrásokkal rendelkezik; a kihívás az, hogy hogyan használjuk fel ezt a tőkét arra, hogy mindenki számára javítsunk a dolgokon, ne csak néhány ember számára”.”
Ehhez a megfelelő összetevőkre van szükség.
„Ha inkluzívabbá akarjuk tenni az oktatást, a legjobb eszközeink a szolidaritás, a megértés és a szeretet” – magyarázta.
Jason máris hihetetlen lépéseket tett afelé, hogy elérje célját, az inkluzivitás növelését az oktatásban. Inspirál minket az útja, kitartása és egy mindenki számára igazságosabb világról alkotott elképzelése!
Oszd meg ezt a történetet, hogy inspiráld az életedben élő diákokat, hogy soha ne adják fel.
