Vic Flick brit stúdiógitáros, akinek neve örökre összeforrt a James Bond-filmek zenéjével, 87 éves korában elhunyt. Halálhírét fia, Kevin Flick jelentette be egy Facebook-posztban, amelyben azt írta:
“Nagy szomorúsággal kell tudatnom, hogy édesapám, Vic Flick múlt csütörtökön békében eltávozott, véget vetve Alzheimer-kór elleni küzdelmének.”
Victor Harold Flick 1937. május 14-én született Surrey-ben, Worcester Parkban. Zenei pályafutását az 1950-es évek végén kezdte a The John Barry Seven együttesben, amelyben hamar kiemelkedett tehetségével.
A zenekar tagjaként Flick 1962-ben rögzítette a Dr. No című film ikonikus főcímdalát, amely azóta is a James Bond-filmek védjegyének számít.
Flick gitárjátéka az első néhány akkordban megragadta a hallgatókat, és azóta generációk számára vált a titkosügynök zenei megtestesítőjévé. Az ikonikus dallamért mindössze 6 fontot kapott, amely mai értéken körülbelül 108 fontot érne.
Annak ellenére, hogy pénzügyileg szerény díjazásban részesült, Flick munkája alapvetően meghatározta a James Bond-univerzum zenei világát.
A Dr. No után Flick továbbra is aktív szerepet vállalt a Bond-filmek zenéjében, és közreműködött a Goldfinger című film zenéjében is, amelyet Shirley Bassey éneke tett világhírűvé. Flick gitárjátéka hozzájárult ahhoz, hogy ez a dal is filmtörténeti klasszikussá váljon.
Vic Flick munkásságát 2013-ban a National Guitar Museum életműdíjjal ismerte el. Az intézmény a gitár történetéhez való kiemelkedő hozzájárulásáért díjazta őt, hangsúlyozva, hogy Flick munkája nemcsak a James Bond-filmek zenéjében, hanem az egész zenei világban nyomot hagyott.
Vic Flick neve örökre összefonódott a Bond-filmek zenei univerzumával, és művészi öröksége generációkon átívelve tovább él. A gitáros, aki az egyszerű, mégis zseniális dallamaival milliókat nyűgözött le, nemcsak egy korszak, hanem egy életérzés zenei szimbólumává vált.
Nyugodjék békében, Vic Flick.
