A mai rohanó és kaotikus társadalomban nehéz nem nosztalgiázni a 70-es és 80-as évek egyszerűbb időszakai iránt.
Élénken emlékszem azokra a napokra, amikor a biciklivel cirkáltam, a szél a hajamban, és a világ kinyílt előttem. Anyukám „legyél otthon, mielőtt besötétedik!” felszólítása visszhangzott a háttérben, miközben szabadon kószáltunk, és emlékeket szereztünk a barátainkkal.
Azok igazán különleges idők voltak!
És tudod, akkoriban az emberek még beszéltek is egymással. A beszélgetések értelmesek voltak, és az interakciók gyakran szemtől szemben zajlottak, nem pedig képernyőkön keresztül.
Bár a 70-es éveknek bizonyára megvoltak a maguk tökéletlenségei, mégis aranykornak tűnnek ahhoz a disztópikus rémálomhoz képest, amelyben ma néha találjuk magunkat.
Miközben a barátság és a kapcsolatok fejlődésébe merülünk, fontos felismerni, hogy ezek a kapcsolatok hogyan változtak a ’70-es évektől napjainkig. Tarts velem egy utazásra, miközben a szerelem, a társaság és a minket összekötő kötelékek változó dinamikáját tárjuk fel, kiemelve azokat a nosztalgikus elemeket, amelyek a múltat olyan különlegessé tették.
A 70-es évek a hullámvölgyek kaleidoszkópja volt, amely az évtized lényegét alkotta meg. A frissen nyírt fű ropogós illata töltötte be a levegőt, és a szombat délelőttöket a kedvenc rajzfilmek nézésének szentelték.
Esténként az emberek élvezték az élő zenei előadásokat, amelyek összehozták őket. Az autósmozik jelentették a hétvégi szórakozás csúcsát, és a beszélgetések gyakran a tárcsás telefonok jellegzetes hangján keresztül folytak.
Szívesen visszatértem volna azokba a napokba egy pillanat alatt.
Most pedig vizsgáljuk meg, hogyan alakultak a kapcsolatok a 70-es évektől napjainkig.
1. Kommunikációs stílusok
Az 1970-es években a kapcsolatokban a kommunikáció túlnyomórészt szemtől szemben vagy vezetékes telefonon keresztül zajlott.
Az SMS-ezés vagy az azonnali üzenetküldés gondolata messze állt a valóságtól. A párok gyakran írtak leveleket, hogy kifejezzék érzéseiket, vagy telefonhívásokon keresztül osztották meg egymással a pillanatokat.
A telefonnal rendelkező háztartások száma körülbelül 95%-ra emelkedett, és ez volt az az évtized is, amikor a nyomógombos telefonok kezdték felváltani a régi, tárcsázós modelleket, így a hívások egy kicsit hatékonyabbá – és sokkal kevésbé frusztrálóvá – váltak!
A telefondíjak elég meredekek voltak, ezért a családom ritkán beszélt távoli rokonainkkal, amíg az éjszakai tarifa elérhetővé nem vált. Ha nappal csörgött a telefon, az általában rossz hírt jelentett.
Manapság a kommunikáció azonnali, a közösségi média, az SMS-ek és a videohívások lehetővé teszik, hogy a párok a távolságtól függetlenül kapcsolatba lépjenek egymással. Ez a kommunikáció és néha a félreértések növekedéséhez vezetett, mivel a hangnem és a szándék a digitális médiumokon keresztül könnyen félreérthető.
2. Randizási normák és gyakorlatok
A múltban, ha randizni akartál, valóban szükséged volt néhány szilárd szociális készségre.
Például valóban elég bátornak kellett lenned ahhoz, hogy idegenekkel csevegj – képzeld csak el! Egyesek azt állítják, hogy a randizás akkoriban sétagalopp volt; gyakorlatilag bárhol belebotolhattál a leendő lelki társadba – az iskolában, a munkahelyen vagy a barátok révén, és igen, még a bárok és klubok füstös ködében is.
A telefonszámok cseréje gyakorlatilag rítus volt, és ha terveket akartál kötni, tárcsázni kellett a számukat, és reménykedni a legjobbakban.
Ma, amikor az olyan társkereső alkalmazások, mint a Tinder, a Bumble és a Hinge forradalmasították az emberek találkozását. A 70-es években a randizás gyakran a hagyományos szerepeket jelentette, ahol jellemzően a férfiak kezdeményezték a randikat és fizették az étkezéseket – ez mára határozottan megváltozott!
3. Hozzáállás és elkötelezettség
Az elköteleződés fogalma is megváltozott. Az 1970-es évek elején a házas férfiak figyelemre méltó 70%-a és a házas nők 67%-a számolt be arról, hogy nagyon boldognak érzi magát a házasságában, ami rávilágít egy olyan időszakra, amikor a házassági elégedettség látszólag virágzott…
Akkoriban nagy hangsúlyt fektettek a házasságra, mint az élet jelentős mérföldkövére.
A párok gyakran fiatalon házasodtak, és a válás kevésbé volt gyakori, bár kezdett emelkedni. Ma több fiatal helyezi előtérbe a személyes kiteljesedést és a karrierépítést.
A házasság előtti összeköltözés is széles körben elfogadottá vált, sok pár dönt úgy, hogy együtt él, mielőtt életre szóló elkötelezettséget vállalna vagy családot alapítana.
4. Nemi szerepek és egyenlőség
A feminista mozgalom döntő szerepet játszott ebben a korszakban. Bár az 1970-es években is voltak szép idők, a nőknek még hosszú út állt előttük a jogaikért. Akkoriban még meglehetősen szokatlan volt, hogy a nők az otthonukon kívül dolgozzanak. Gyakran „háziasszonyként” bélyegezték őket, és ezt tekintették elsődleges szerepüknek a társadalomban. Az otthoni szerepek nemek, nem pedig szükségletek szerint voltak felosztva.
A korlátozott munkalehetőségek miatt sok nő szorult helyzetbe került, ha elvált a párjától. És ha gyerekeik voltak? Felejtsd el! A munkaadók gyakran kérdezték: „Ki vigyáz a gyerekekre, amíg ön dolgozik?”.
Ez az egyik oka annak, hogy a nők elkezdtek kiállni az egyenjogúságért, ami a kapcsolatok megítélésének és irányításának megváltozásához vezetett.
Ma is folytatódik az egyenlőségre való törekvés, de már szélesebb körben ismerik a különféle párkapcsolati struktúrákat, beleértve az LMBTQ+ partnerségeket és a nem monogám megállapodásokat is.
A nemi szerepek is képlékenyebbek, lehetővé téve az egyének számára, hogy a hagyományos elvárások helyett a kölcsönös tisztelet és együttműködés alapján határozzák meg kapcsolataikat.
5. Több barátja volt az embereknek?
Személy szerint úgy vélem, hogy a 70-es években az embereknek több tartalmas barátságuk volt, mint manapság. Gondoljunk csak bele: nem voltak PC-k, mobiltelefonok, CD-k és DVD-k, a videomagnó pedig ritka luxus volt.
Az autós telefonok hatalmasak voltak, és többnyire limuzinokban voltak megtalálhatóak. Nem voltak síkképernyős tévék, kábelcsatornák, hangposta vagy üzenetrögzítő – minden analóg volt.
És a 24 órás boltok? Felejtsd el! Csak néhány benzinkút volt nyitva egész éjjel. Mindezek miatt a barátokkal töltött idő sokkal személyesebb volt, és azt hiszem, ez valóban erősebb kötelékeket teremtett. Akkoriban a barátok száma nem sokat számított – kivéve persze, ha a gimnáziumi évkönyvben a „legnépszerűbb” címért versengtél!
Számomra mindig a barátságok minősége és mélysége volt a lényeg. Volt valami különleges abban, hogy együtt töltöttünk el pillanatokat, csak kettesben vagy egy kis csoportban, ami igazán jelentőssé tette ezeket a kapcsolatokat.
6. A közösségi média hatása
A 70-es években a szerelem nyilvános kimutatása többnyire a privát pillanatokra korlátozódott – gondoljunk csak a sunyi kézfogásra és a kíváncsi szemek elől elrejtett halk csókokra.
Ugorjunk előre napjainkba, és ez olyan, mintha egy teljesen új világ lenne! Ma már mindenünk az Instagramon és a Facebookon osztjuk meg a kapcsolat mérföldköveit.
De tudtad, hogy a legelső közösségi média-szerű szoftvert valójában 1978-ban hozták létre? A Bulletin Board System egy olyan eszköz volt, amellyel a barátok megoszthatták egymással az információkat és kapcsolatot tarthattak. Képzeld el ezt: egy modemmel tárcsáztál be – igen, azzal a fajta modemmel, ami azokat a vicces csipogó hangokat adta ki! A felhasználók csoportokat hozhattak létre, fájlokat oszthattak meg, és üzeneteket küldhettek, amelyeket mások is láthattak. Ez volt az eredeti online találkozóhely, mielőtt a közösségi média felrobbant volna! Mennyire király ez?
Manapság néhányan azt mondják, hogy a közösségi média „barátai” nem is igazi barátok – olyanok, mint azok az emberek, akikkel egy bárban csevegsz.
Valaki említette, hogy eltűnhetsz a közösségi médiából néhány hónapra, és meglátod, hány ember veszi észre, és ez egy kicsit ijesztő! De a másik oldalról nézve, ez egy nagyszerű és egyszerű módja annak, hogy kapcsolatban maradj régi osztálytársakkal, családtagokkal és alkalmi ismerősökkel. A közösségi média mindenképpen vegyes tészta.
7. Mentális egészségtudatosság
Végül, a mentális egészséggel kapcsolatos problémák növekvő tudatossága teljesen megváltoztatta azt, ahogyan a kapcsolatokhoz viszonyulunk. A 70-es években a mentális egészségről való beszélgetés gyakran tabunak számított, és az emberek nehezen fejezték ki érzelmi szükségleteiket.
Az emberek gyakran öngyógyszerezték magukat, és akkoriban a társadalomban nagy volt a tolerancia az őrültséggel, a részegséggel és a szomorúsággal szemben. Sok embert „őrültnek”, „holdkórosnak” vagy „idiótának” bélyegeztek – ami, őszintén szólva, senkinek sem segített. Csak tovább növelte a megbélyegzést.
De ma? Ez egy teljesen más labdajáték. Nagy hangsúlyt fektetnek az érzelmi intelligenciára, a mentális egészség támogatására és az egészséges kommunikációra.
A párokat arra bátorítják, hogy keressenek terápiát, beszélgessenek nyíltan az érzéseikről, és valóban kiemelten kezeljék az érzelmi jólétüket. Őszintén szólva, szerintem ez sokkal jobb manapság! Üdítő látni, hogy az emberek komolyan veszik a mentális egészségüket, és erősebb, kötődőbb kapcsolatokat építenek.
Tehát itt van! A 70-es évek barátságai valami különlegeset hoztak: valódi kapcsolatokat, emlékezetes együttléteket és rengeteg nevetést a modern élet zavaró tényezői nélkül.
Bár a mai barátságoknak is megvannak a maguk előnyei, van valami a jó öreg, régimódi kötődésben, amit nem tudunk nem hiányolni!
Szóval, mit gondolsz? Valóban jobbak voltak a 70-es évek barátságai? Szívesen meghallgatnám a gondolataitokat! Beszélgessünk róla a hozzászólásokban – és ne felejtsd el megosztani ezt a cikket a Facebookon!
