Ma takarításkor előkerült egy ilyen szaloncukor 1983-ból! Mikor kinyitottam, nem hittem a szememnek!
A nagy év végi takarítás során, miközben a régi karácsonyi díszeket rendezgettem, egy különleges kincs került elő: egy 1983-as szaloncukor! Bár a dobozon ott állt, hogy „10 hónapig őrzi meg a minőségét,” úgy döntöttem, hogy megkockáztatom és megkóstolom, hiszen kívülről teljesen jónak tűnt.
Ahogy kinyitottam és megízleltem, nem hittem a szememnek és az ízlelőbimbóimnak sem – bár kicsit kiszáradt, az íze még mindig finom volt, és egy pillanat alatt visszarepített a gyermekkoromba.
Ez az apró szaloncukor nem csupán egy régi édesség, hanem egy emlék egy olyan időből, amikor minden egyszerűbb, lassabb és meghittebb volt. Akkoriban egy tízéves gyerek karácsonyi ajándéka nem volt több ezer forintos kütyü, hanem valami sokkal személyesebb és értékesebb.
Én például egy könyvet kaptam, amit már hónapok óta szerettem volna. Mikor kinyitottam, sírva fakadtam az örömtől, mert az az ajándék annyira különleges volt számomra. Szilveszterre ki is olvastam, és januárban még kétszer újra átéltem a történetet. Minden egyes lapot élveztem, mert ez az ajándék nem csak tárgy volt, hanem vágy és öröm megtestesítője.
Manapság egy tízéves gyerek iPhone-t, tabletet vagy laptopot kap, és ha elhangzik egy „köszönöm,” már hálásnak tekintjük őket. Sajnos a mai generáció nagyon elkényeztetett lett; hozzászoktak, hogy mindent megkapnak, amit csak szeretnének, így már nem értékelik úgy a dolgokat, mint mi akkoriban.
Mi nélkülöztünk, és talán éppen ezért minden ajándéknak, minden különleges pillanatnak hatalmas értéke volt. Még a banán és a narancs is ritkaságnak számított az asztalon, és ha végre kaptunk, szinte szertartásosan, cikkekre bontva ettük, mintha a világ legfinomabb dolga lenne.
Ez a régi szaloncukor egy apró ablak a múltba, amikor még az egyszerű dolgok is valódi értéket képviseltek. Amikor minden karácsonyi készülődésben ott volt a szeretet és a gondoskodás, és nem kellett drága dolgokat vásárolni ahhoz, hogy boldoggá tegyük a másikat.
Ma ez az érzés talán elveszett, de az ilyen nosztalgikus pillanatokkal felidézhetjük azt az időt – azt az érzést, amikor még létezett az a régi Magyarország, ahol minden kicsit lassabb, kicsit egyszerűbb, de sokkal meghittebb volt.
