Domonkos István, a József Attila-díjas vajdasági magyar író és költő 2024. november 7-én elhunyt – a szomorú hírt közösségi médiában és a Forum Könyvkiadó által is megerősítették. A költő kiemelkedő alakja volt a kortárs magyar irodalomnak, műveit és alkotói jelenlétét számos magyar olvasó nagyra becsülte.
Domonkos István 1940. augusztus 7-én született Ókéren, majd Verbászon és Szabadkán tanult. Az Újvidéki Egyetemen kezdett magyar nyelv és irodalom szakot, ám tanulmányait nem fejezte be. A hatvanas évek elején Tolnai Ottóval és másokkal együtt az Új Symposion irodalmi műhelyéhez csatlakozott, ami később is meghatározta irodalmi pályáját.
1979-ben Svédországba költözött, ahol élete végéig élt svéd származású feleségével. Az évek során Magyarországtól távol alkotott, mégis folyamatos kapcsolatot ápolt a magyar irodalmi közösséggel, és munkássága ismert maradt szülőföldjén.
Költészetében a kivándorlás és a hazájukat elhagyók érzései gyakran központi szerepet kaptak. A „Kormányeltörésben” című verse, amely a huszadik századi magyar költészet egyik meghatározó darabja, e témát dolgozza fel. A mű tükrözi a diaszpórában élők szorongását, gyökértelenségét és az otthon hiányát.
Utolsó kötete „Allegro bajbajó” címmel jelent meg 2015-ben, a Forum Könyvkiadó gondozásában. Domonkos költészetével különleges nézőpontot adott az irodalomnak, és érzékenyen ragadta meg az emigrációval járó lelkiállapotokat.
Domonkos István halála hatalmas veszteség a magyar irodalom számára. Emléke tovább él műveiben, melyek a magyar kultúra mély kérdéseit és identitásunk törékeny határait tárják elénk.
