„Te nem a munkád vagy, hanem a műveltséged, amit mutatsz” – ezt a mondást mindig tartsuk szem előtt, függetlenül attól, hogy milyen szerepet töltünk be egy vállalaton belül.
Ha egyesek azt gondolják, hogy értékük elválaszthatatlanul a munkájukhoz és a társadalmi státuszukhoz kapcsolódik, az azért van, mert a társadalom ezt hitette el velük. Így nem nagy meglepetés, hogy a kiemelt szerepkörben dolgozók hajlamosak arra, hogy átlagon felülinek érezzék magukat.
A társadalmi státusznak azonban semmiképpen sem szabadna befolyásolnia létmódunkat és neveltetésünket. Egy ember jellemének valódi értéke és nemessége a másokkal való interakcióin keresztül mutatkozik meg, függetlenül attól, hogy hány számjegyű a bankszámlaegyenlege.
Igaz, hogy egy fontos pozíciót betöltő személyt szinte mindig tisztelettel kezelnek, de ennek nem szabadna így lennie, mert ez félelmet kelt másokban. A tiszteletet úgy lehet megszerezni, ha megmutatjuk másoknak, ha alázatosak és kedvesek vagyunk.
Lehetsz egy vállalat vezetője, és emiatt a legtöbben nem szeretnek, ha arrogáns és önző vagy.
Ha tiszteletlen és önző vagy, az csak kellemetlenséget, egyenlőtlenséget és neheztelést okoz a körülötted lévőkben, és mély magányérzetet kelt azokban, akik továbbra is így viselkednek.
Tehát bármilyen munkakörben is dolgozol, ha végre sikerült elérned a megérdemelt sikert, gratuláció, de ne feledd, hogy az számít, hogyan viselkedsz másokkal szemben.
Rá fogsz jönni, hogy ha sikerült karriert csinálnod, az nem csak a munkatudásodnak, hanem a modorodnak és a hozzáállásodnak is köszönhető.
