Álmában érte a halál: örökre elaludt hazánk legkedveltebb színésze
Egy színész, akit egy ország ölelt a szívébe, aki generációkat bűvölt el művészetével, és akinek hangja máig élénken visszhangzik az emlékek között.
Gruber Hugó nem csupán egy színész volt, hanem egy igazi reneszánsz ember, aki életét a színház, a bábjáték és a szinkronszínészet szolgálatának szentelte.
A története 1938-ban kezdődött, Budapesten, egy polgári család gyermekeként. Kissrácként a Városliget jelentette számára az ihlet forrását.
Egy egyszerű, ám varázslatos bábelőadás volt az a pillanat, ami eldöntötte életútját – ő is ezzel akart foglalkozni, bábokkal, színházzal, színes történetekkel, amiket a paraván mögött kelt életre.
Gruber Hugó pályafutását amatőr bábosként kezdte, majd 1954-ben az Astra Bábegyütteshez csatlakozott. Az évek múlásával jelentős alakjává vált a társulatnak, életre keltve ikonikus figurákat. A Futrinka utca hősei közül Nyúl apóként lopta be magát a közönség szívébe, de számos más szerepben is bizonyította tehetségét. Nem csupán hazai, hanem nemzetközi színpadokon is sikert aratott.
De Gruber Hugó tehetsége messze túlnyúlt a bábjáték világán. Hangja a szinkronszínészetben is páratlan volt. Ha valaki hallotta őt Gene Hackman, Bud Spencer, vagy Robert Onedin magyar hangjaként, soha nem felejtette el az erőt és melegséget, amit közvetített. Hangja a magyar filmek egyik meghatározó alapelemévé vált. Ő volt Kvarg Lipót a Csipet Csapatban, vagy Kákalaki Akka a Nils Holgerson csodálatos utazásában – mind olyan karakterek, amelyek hangját az emberek ma is felidézik, ha becsukják a szemüket.
A művész életműve azonban nemcsak a hangjátékra és a bábművészetre korlátozódott. Filmes szerepeiben és színpadi jelenlétével is kivételesen erős alakításokat nyújtott. A Kincskereső kisködmön, az Árgyélus királyfi és a Szomszédok csak néhány azon produkciók közül, amelyekben szerepelt, és amelyekben elbűvölte a nézőket.
Magánéletében is megőrizte a szelídség és harmónia képét. Bölcskei Katalinnal kötött házassága a szeretet és kitartás példája volt. Munkáját és elkötelezettségét számos díjjal ismerték el, köztük a Jászai Mari-díjjal és az érdemes művész címével.
Gruber Hugó, az igazi „barátságos medve”, akinek mély, mackós orgánuma és önzetlen, szeretetteljes hozzáállása sokak számára jelentett többet, mint csupán színházi élményeket. Őszinte emberségével és empátiájával kiemelkedett a tömegből, s mindig nyitott volt a fiatal generáció iránt, tanárként és mentoraként is szolgálva a jövő művészeit.
július 3-án Gruber Hugó békésen, álmában távozott. Örökre elaludt, de emléke és munkássága örökké élni fog a magyar kultúra kincsestárában. Nyugodj békében, Gruber Hugó!
